A t� m�lye hideg volt, �s ahogy �tj�rt �reztem, hogy egyre jobban kih�l a testem. Feln�ztem, �s l�ttam a s�t�t felsz�nen fodroz�d� holdat, �s az azt k�rbevev� csillagokat. A leveg�m m�r fogyt�n volt, k�ts�gbeesetten kezdtem a felsz�n fel� kap�l�zni. Mikor el�rtem, zih�lva kapkodtam a leveg�t - Te leviat�n! - kaptam a tekintetemet a m�r t� sz�l�n holdf�ny�ben s�tk�rez� fel�.
A fi� felnevetett. F�lmeztelen test�n megcsillantak a rajta maradt v�zcseppek. Olyan volt, mintha csak egy csillog� gy�m�nt �lt volna a parton. Barna haja k�cosan szanasz�t �gaz�dott, barna szemeit pedig huncuttan csillogtatta meg a hold f�nye - Leviat�n? Ezt a nagys�gomra �rted?
- Milyen nagys�gr�l besz�lsz? - �sztam ki a partra. Mell�telepedtem, hajamb�l a vizet pedig egyenesen r�csavartam ki.
- H�! - nevetett fel ism�t, majd hirtelen gyeng�den a f�ldre l�k�tt, �s fel�m magasodott - Nem tehetek r�la, hogy ennyire kis �gyetlen vagy. - sim�tott v�gig arcomon finoman.
�reztem, ahogy az arcom egyre csak felforr�sodott - Nem vagyok �gyetlen. - n�ztem el zavaromban.
- Akkor mi�rt is k�t�tt�l ki a t� alj�n? - h�zta sz�j�t g�nyos mosolyra.
Felf�jtam az arcomat, tov�bbra sem n�ztem r� - Rosszul lettem. - vallottam be.
Nem hazudtam, de nem is tudtam, hogy mi �t�tt bel�m a v�zben, elv�gre egyik pillanatban m�g versenyezt�nk, a m�sikban m�r majdnem sz�thasadt a fejem. Elvesztettem az uralmamat a testem felett. Egyszer�en ledermedtem, �s b�r magamn�l voltam, nem tudtam mozogni. F�lelmetes volt. Ez egyre s�r�bben jelent mg n�lam akkoriban. Hogy mi�rt is t�rt�nt, az m�r rejt�ly. Pedig nem szoktam beteg lenni. Ha a betegs�g le is teper a l�bamr�l, akkor ott m�r baj van. Legutolj�ra hat �ves koromban voltam beteg, amikor negyven fokos l�zam volt.
Frey - mert �gy h�vt�k a t�rsamat - k�zelebb hajolt hozz�m. Orr�val v�gigsim�tott az arcomon csiklandozva ezzel is.
Felkuncogtam, el�rte a c�lj�t, m�r nem haragudtam r�. Am�gy se vagyok az a fajta, aki t�ls�gosan haragtart�. Mindig csak p�r percig haragszok, ut�na mintha mi sem t�rt�nt volna. Persze j�l esne, ha n�ha bocs�natot k�rn�nek, de akkor m�r t�l j� sorom lenne.
- �rtem. - mosolyodott el. A mosolya t�k�letes volt, amilyennek az el� van �rva, hogy megfelel� cs�kokkal aj�nd�kozhassa meg a gyeng�bbik nemet. M�lyen szemeimbe n�zett. Nem kellett ahhoz f�ny, hogy csillogni l�ssam.
Mandulabarna szemeiben tiszt�n l�ttam magamat, mikor visszan�ztem r� - Te nem is hiszel nekem! - boxoltam v�ll�ba, de csak annyira, hogy �rezze - Gonosz vagy. - n�ztem r� szomor� kiskutya szemekkel.
- Dehogynem, hiszek. - lehelt egy apr� cs�kot homlokomra.
Boldognak kellett volna lennem, elv�gre olyasvalakivel lehettem, akit szeretek. Biztons�gban voltam mellette, �s ami fontos, hogy tudtam, � is szeret engem. M�gis az eszem ilyenkor eg�szen m�son j�rt. �letem els� szerelm�n, a sz�ke hercegemen, sz� szerint. � azonban m�r nem �l. Meghalt egy csat�ban.
Freyt akkor m�g nem ismertem el�gg�. Csak annyit tudtam r�la, hogy � volt a legjobb bar�tja. �s � volt az, aki �tseg�tett a neh�z id�szakon.
A gy�sz nagyon megviselt. Nem akartam elfogadni a t�nyt, hogy meghalt, hogy nincs t�bb�. Tizennyolc �ves volt, egy �vvel volt csak id�sebb n�lam. �s b�r nem tudtam pontosan, hogy szeret-e vagy sem, vagy hogy egy�ltal�n mit �rzett ir�ntam. �n ennek ellen�re m�gis szerettem.
- Jobb lesz, ha megy�nk. - k�hintettem. Lassan kik�sz�l�dtam al�la, ism�t elford�tottam tekintetemet r�la. Nem tudtam a szem�be n�zni azok ut�n, hogy a bar�tj�ra gondoltam ism�t.
Tudta mi �t�tt bel�m, �gy nem er�ltette, hogy mondjam el mi bajom van, vagy a szitu�ci�t. S�hajtott - Rendben. - �llt fel m�g el�ttem miut�n felvette – sz�raz - p�l�j�t, majd kez�t ny�jtotta, hogy felseg�thessen.
- K�sz�n�m. - fogadtam el a seg�ts�get. Frey egy k�zzel fel tudott h�zni. Mikor a talpamra �lltam �szre sem vettem, hogy milyen k�zel is ker�lt�nk egym�shoz.
- Tudod - szak�totta meg a csendet - vizesen el�g cs�p�g�s vagy.
- Micsoda? - emeltem fel a hangomat meglepetts�gb�l.
Frey lemutatott. K�vettem tekintetemmel, �s r�j�ttem mire is gondolt. Az egy�bk�nt is testhez simul� ruh�m m�g jobban r�m tapadt. Az alj�b�l pedig cs�p�g�tt a v�z bel�le. M�g nem sz�radt meg a verseny�nk befejez�se �ta.
- Miben is �llapodtunk meg? Mi lesz akkor, ha �n nyerek? - k�rdezte szemtelens�ggel hangj�ban.
- Hagyj m�r! - duzzogtam, �s ink�bb elindultam a palota fel�.
� azonban k�vetett - Mondd ki! - b�kd�s�tt gyeng�den nevetve. Kisfi�s b�ja letagl�z�, b�r bevallom n�ha ideges�t�. Csak �gy, mint �n. Valahol egyez�nk.
- K�rhett�l t�lem valamit. - forgattam szemeimet.
- �s mit is? - haladt mellettem, mik�zben folytatta b�kd�s�semet.
- Hogy valljam be, hogy... - nyeltem egy picit, zavartan elkaptam tekintetemet - id�zem: "Te vagy a leghelyesebb �s leg s�rmosabb f�rfi, akit valaha ismertem". - miut�n elmondtam, visszan�ztem r�.
El�gedetten elmosolyodott - �, k�sz�n�m sz�pen, milyen kedves t�led. Mindig is tudtam, hogy ilyennek tal�lsz.
- Ez nem igaz, te tal�lod magad ilyennek, �n csak id�ztem, amit mondanom kellett. - n�ztem vissza r� haragos tekintettel.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem gondolod �gy. - p�ck�lte meg orrom hegy�t, majd aranyosan r�m mosolygott.
Legsz�vesebben ott helyben elolvadtam volna t�le, de nem tehettem, elv�gre akkor csak m�g jobban elsz�llna mag�t�l, azt pedig semmif�le k�pen sem akarjuk ugyeb�r.
- Tal�n. - pirultam el.
Frey meg�llt a v�laszomat k�vet�en - Sz�val csak tal�n? - ragadta meg csukl�mat, �s szorosan mag�hoz vont - Hogy hogy csak tal�n?
Nem v�laszoltam, mert nem tudtam mit kellene. Csak n�ztem szemeibe letagl�zva. A sz�vem hevesen kezdett el verni, a l�baim pedig mintha f�ldbe gy�kereztek volna.
A f�rfi elmosolyodott, majd egyb�l el is engedett - Ez az arc... L�tnod kellene ilyenkor magadat. - elhaladt mellettem, �s folytatta �tj�t, amit f�lbeszak�tott.
- Na de...?! - fordultam meg tengelyem k�r�l ezzel fel� fordulva - Ez most...?! - f�jtam fel arcomat, majd ahogy eln�ztem az egyre csak el�re halad� alakot, megenyh�ltem. Nem volt kedvem r� haragudni, �s az igazat megvallva nem is akartam.
A holdf�nyes �jszak�ban �rny�ka olyan volt, mint annak idej�n az� a fi�, akit szerettem. �jra eszembe jutott. Hi�ba telt m�r el hat �v. Az �rz�seim nem v�ltoztak, az eml�keim pedig nem t�rl�dtek ki r�la.
Pedig mit meg nem adtam volna annak �rdek�ben, ha Frey kit�rli az eml�keimet r�la. �gy legal�bb szerethetn�m �t, ahogyan meg�rdemli. Nem mintha most nem szeretn�m, mert szeretem. De �gy, hogy folyton eszembe jut, nem tudok koncentr�lni erre a kapcsolatra el�gg�. Persze ezt pr�b�lom leplezni mindenki el�tt, hogy m�r kihevertem a gy�szt, �s kezdem elfeledni �t. De ez nem �gy volt, �s Frey is tudta ezt.
Ut�na futottam, majd mikor be�rtem m�r mellette s�t�ltam - Tudod Frey... - kezdtem bele - Ahhoz k�pest el�g j�l n�zel ki. - n�ztem r� v�g�l szemem sark�b�l.
- Ahhoz k�pest? M�gis mihez? - �rtetlenkedett.
- H�t tudod... A var�zsl�khoz k�pest. Mindenki azt hiszi, hogy a var�zsl�k v�nemberek, hossz� �sz szak�llal, nagy �s cs�csos s�veggel, �s arany csillagos k�pennyel.
Fej�t cs�v�lta - N�ha elgondolkodom azon, hogy te t�nyleg kir�lyn� vagy-e. �gy viselkedsz, mint egy gyerek.
M�r �pp vitatkoztam volna, de azt�n �szint�n feleltem - Nem tartom magam kir�lyn�nek. A t�rv�nyes uralkod� London, �n jobb esetben a sz�vets�gese vagyok. �s lehet, hogy gyerekes vagyok, de a tetteim olykor...
- M�g a tetteid is. - nevetett.
- H�! - sz�ltam r� ism�t, de nem haragosan, sokkal ink�bb figyelmeztet�s k�pen.
- Na, ne m�rgel�dj annyit. - paskolta meg fejem b�bj�t.
Nem sz�ltam t�bbet, csak hallgattam.
Mikor be�r�nk a v�rosba, s�ri cs�nd �lt az utc�kon. K�s�rteties mennyire megv�ltozik minden �jszak�ra. Az am�gy napk�zben ny�zsg� v�rosban most minden �zlet be volt z�rva, a h�zakb�l egy kis f�nyfoszl�ny, m�g annyi sem sz�r�d�tt ki. Az utc�kon csak egy-egy l�mpa mutatta az utat, amiben gyerty�k lobogtak ide-oda. A macskak�ves utat narancss�rg�ra festette a l�mp�b�l �rad� apr�cska f�nysug�r.
- Milyen sz�p ilyenkor. - haladtam el a v�ros k�zep�n �ll� sz�k�k�t mellett.
A v�z felett egy cseresznyefa �ga hajlott. A lehullott levelek, �s szirmok a v�zben landoltak, s annak felsz�n�n �szk�ltak. A vizet fodrozva szelt�k �t az apr� vir�gok, melyek r�zsasz�nre festett�k a t� viz�nek t�kr�t.
A v�zbe m�rtva kezemet egy eg�sz vir�gfejet emeltem ki, ami �ps�gben landolt a sz�k�k�tba.
- Nem vagy el�gg� vizes? - k�rdezte pimasz hangnemmel.
- Nem. - v�laszoltam neki alig hallhat�an. A fejem ism�t elkezdett hasogatni. �reztem, ahogy egyre csak elhagy az er�m. Pr�b�ltam talpon maradni, de meginogtam.
Frey �szrevette, hogy nincsen minden rendben velem - J�l vagy? - k�rdezte aggodalmasan.
- Persze. - r�ztam meg fejemet, �s b�r a fejf�j�s nem sz�nt meg, visszanyertem az uralmamat a testem f�l�tt. Elindultam a palota fel�. M�r semmi m�sra nem v�gytam, csak arra, hogy led�lhessek aludni, �s ezzel megsz�nj�n a hihetetlen�l er�s f�jdalom.
Fitz hitetlenkedve, de k�vetett. Szorosan ut�nam j�tt, hogy hogyha b�rmi t�rt�nj�k is, ott legyen, �s vigy�zzon r�m. Vagy lehet, hogy nem ez volt a terve, de �n ink�bb �gy fogtam fel az � �rdek�ben.
Mikor vissza�rt�nk a palot�ba, a palot�n �thaladva a k�t �r m�g mindig aludt, ahogyan akkor is, amikor elment�nk a t�hoz. Csendben elhaladtunk mellett�k. Az egyik �r felhorkantott, de nem �bredt fel, csak fej�t az ellenkez� ir�nyba ford�totta, mint ahogyan eddig volt.
- Szerintem �szre sem vett�k, hogy elment�nk. - kuncogtam, �s Freyre n�ztem - Szerinted?
Frey meg�llt - A test�r�d nem �gy gondolja. - b�k fej�vel el�re.
Meg�lltam, �s el�re n�ztem �n is, amerre Frey b�k�tt - �-�. - pislogtam egy sort.
El�tt�nk mind�ssze p�r m�terre egy f�rfi �llt. B�r nem l�ttam arckifejez�s�t, �reztem a negat�v energi�kat, amiket fel�nk sugallt. Kezei zsebre voltak dugva. Mikor �szrevette, hogy nem csak egyed�l vagyok, kezeit tark�ra tette, majd visszaindult el�tt�nk a palot�ba. Mintha nem is �rdekelte volna a r�szletek. Mind�ssze csak megnyugodott, hogy nem egyed�l hagytam el a palot�t. �n legal�bbis �gy �reztem. Ett�l f�ggetlen�l lehet, hogy nem �gy volt. Ki tudja.
- M�rgesnek t�nik. - h�ztam f�lre a sz�mat.
- Ugyan, Leko nem olyan. Ink�bb mintha agg�dott volna.
- Ne �m�ts! - nevettem fel - �n csak elhagytam a lakoszt�lyomat, �s elmentem veled egy sz� n�lk�l.
- Mert megk�rtelek r�. �n vagyok a hib�s. Rossz �tra terellek. - vigyorodott el kaj�nul.
V�llat vontam - Az �n d�nt�sem volt, sz�val nem te tehetsz r�. - mosolyogtam r� - Vaaaagy igazad van, �s t�nyleg te vagy a s�t�t angyalom.
Felvonta szem�ld�k�t - S�t�t angyal? - �rtetlenkedett.
- Igen. - b�logattam - Olyan, mint egy norm�lis angyal, de � rossz �tra tereli t�rs�t.
- Sz�val j�k�p�, �s kisfi�s b�jomnak k�sz�nhet�en aranyosnak t�n�k?
- Az�rt ne sz�llj el magadt�l! - l�ktem el karj�n�l gyeng�den.
Frey m�g csak meg se �rezte - �n ugyan nem. - nevetett, �s �gy t�ve mintha f�jt volna neki, megsimogatta az "�t�s" hely�t.
Nem sz�ltam. Mosolyogtam r�, majd ingj�nek ujj�ba kapaszkodva felpipiskedve arc�ra adtam egy b�cs� puszit.
Frey azonban t�bbet akart, �gy mag�hoz vont egy cs�k�rt. Szenved�lyesen cs�kolt, �s ahogy karjai egyre csak k�rbe z�rtak, �reztem, hogy nem akar elengedni. Nem b�ntam, �gy m�g simultam is hozz� mik�zben viszonoztam a cs�kot.
Azt�n m�gis elh�z�dzkodtam - Most mennem kell. - mosolyogtam r� tov�bbra is, de meghazudtolva szavaimat nem mozdultam, csak n�ztem tov�bbra is a f�rfi szemeibe.
- Rendben. - engedett el - Menj. - vonta meg v�ll�t. Nem mondta, hogy vigy�zzak magamra, vagy hogy mit �rez ir�ntam. Csak egyszer�en sz� n�lk�l fogta mag�t, sarkon fordult, �s elindult haza.
Frey az erd�ben lakott, egy egyszer� kis visk�ban. Nem volt ott semmilyen f�ny�z�s, mint amit �n azt megszokhattam a palot�ban. M�gis mikor elmegyek hozz�, j�l �rzem magamat. Tal�n pont az�rt, mert teljesen ellent�tes kett�nk kis vil�ga. �s ez nem is nagy baj. Legal�bbis nekem. �s ami azt illeti, eddig �gy vettem �szre, hogy neki se. Vannak, akik �gy v�lik, hogy csak az�rt csin�lja mind ezt, mert csak a p�nzemet akarja, vagy a bossz� �lteti. Minden joga meg lenne r�, hisz az ap�m meg�lette az �v�t. Ugyanis ez nem igaz, �s semmi haszna nem sz�rmazna bel�le. Az ap�mat m�r meg�lt�k. A p�nzem, ami val�j�ban a t�nyleges uralkod��. �n csak megt�rt szem�ly vagyok ebben az orsz�gban.
Ahogy Frey otthagyott, �n is elindultam a palot�ba. Szerencs�re nem volt messze. �pp hogy csak sz�z m�ter. Ahogy bel�ptem a palota ajtaj�n, �thaladtam az aul�n, �s ahogyan a szob�mba mentem, tal�n a vizes ruha miatt, de egyre jobban f�radtabbnak �reztem magamat. Pedig eddig olyan fitt voltam. Nem t�nt ennyire s�lyosnak a ruha, amit eddig viseltem, �s m�g a v�zt�l cs�p�g� hajam sem h�zta le ennyire a fejemet. De most, mintha minden er�m elhagyott volna.
Mikor fel�rtem elhaladtam Leko mellett. Nem sz�lt, m�g csak r�m se n�zett, �gy �n ahogy a szob�mba l�ptem, a kandall� el� �ltem. Ott m�r kellemes melegs�g volt a ropog� t�znek k�sz�nhet�en. Ahogy n�ztem a l�ngokat, egyre jobban elbambultam, v�g�l elnyomott az �lom.

Reggel mikor fel�bredtem, szomor�an vettem tudom�sul, hogy csak egy �lom volt az eg�sz. Hogy mi is volt az? Kiv�telesen Freyel �lmodtam. �rdekes volt. �gy kezd�d�tt, hogy kal�zok raboltak el, �s egy �rbochoz k�t�ttek. �nekeltek, �s t�ncoltak k�r�l�ttem. Azt�n ism�t elkezdett z�gni a fejem, �s �sszemos�dott minden, majd egy mez�n teremtem, ami telis tele volt vir�gokkal. Mellettem ott fek�dt Frey, szakadt �lt�nyben, v�rz� sebekkel, m�gis mintha semmi baja nem t�rt�nt volna, k�rlel�en n�zett r�m. Meg akartam simogatni arc�t, de elkapta a kezemet, �s mag�hoz vont. Maga al� teremtett, �s fel�m magasodott. Nem v�rezte �ssze a ruh�mat. Mintha a friss v�r megdermedt volna a test�n. V�gig sim�tottam egyik s�r�l�s�n szabad kezemmel, majd egyre k�zelebb hajoltam hozz�. Meg akartam cs�kolni, de ekkor fel�bredtem.
- Nina! Nina! - sz�longatott Leko.
- Mi? Hogy? - kaptam fel fejemet, �s szemeim d�rzs�lget�s�be kezdtem - M�ris reggel lenne?
- Pontosan. �s tudod milyen nap van?
- Nem. Nem eg�szen. - r�ztam meg fejemet nyomat�kos�tva el�bbi �ll�t�somat.
- Ma indul exped�c�ra a felfedez� csapatod. - eml�keztetett - Sz�m�tanak a megjelen�sedre mikor �tjukra ind�tod �ket.
Im�dom Lekot, olyan, mint egy napt�r. Ha � nem lenne, biztosan elk�sn�k mindenhonnan, vagy meg se jelenn�k egyes esem�nyeken. De szerencs�mre Leko mindent �szben tart helyettem is.
- Igaz. – d�rzs�ltem m�g egy darabig szemeimet, majd fel�lltam - Mehet�nk.
- El�bb �t kellene �lt�zn�d nem?
- De-de. - nyitottam ki szekr�nyemet, majd a szob�ban l�v�re n�ztem - Kimenn�l?
- Persze, eln�z�st. - hagyta el a termet, �n pedig nyugodtan visszafordultam ruh�imhoz.
Mivel m�r egy j� ideje nem folytatottak h�bor�t sz�vets�ges orsz�gom �s eny�m, �gy a katon�k m�r mozgol�dni kezdtek. Kital�ltam, hogy szervezzenek egy "t�r�t" maguknak, amivel legal�bb lefoglalj�k magukat. �gy k�t legyet �t�k egy csap�sra. A katon�k lenyugodnak, ha pedig tal�lnak valami �rdekeset, azt elhozz�k bemutatni nek�nk. Persze nem pont nekem, �n ugyanis megyek vel�k a tudtukon k�v�l. Ott leszek a haj� �tad�s�n, de mikor nem figyelnek leveszem a ruh�m, ami alatt egy m�sik v�rakozik a haszn�latra. M�g r�gebbr�l megmaradt egy - f�rfi - szolg�l� �lt�z�ke, �s egy r�vid par�ka. Az�ta is �rz�m, h�tha m�g sz�ks�gem lesz r�. Ez most egy remek alkalom volt r�.
El�kotortam a szekr�nyb�l az im�nt is eml�tett �lt�zetet, majd a par�k�t. M�g miel�tt felvettem volna a szolg�l� ruh�t el kellett szor�tanom a mellkasomat. Elv�gre ha f�rfi �lt�z�kben mutatkozom, �s nagyobb a mellkasom t�rfogata mint ami az �tlagnak lenne, lebukn�k. Ha �gy felvettem volna a ruh�t, akkor az �gy �tl�tsz� lett volna. Ha az ing leengedve marad, az megl�tszott, �s az elszor�t�s is el�g felt�n� lett volna. �gy a fels�t felhajtottam, hogy helyet foglaljon. �gy sem a plusz ruha, sem az elszor�t�s nem l�tsz�dott. �gy vettem fel r� azt a ruh�t, amiben mutatkoztam. A par�k�t a csizm�mba rejtettem el. Miut�n elk�sz�ltem, kimentem a halba, ahol m�r Leko v�rt.
- Mehet�nk? - k�rdeztem mosolyogva.
London nem vette �szre a turpiss�got. Szerencs�re hetekig gyakoroltam a m�veletre, hogy t�k�letes legyen, �gy nem tartott sok�ig ennek elk�sz�t�se - Term�szetesen. - b�lintott, majd f�lre�llt ezzel is el�re engedve.

A kik�t�ben nagy volt a ny�zsg�s. Egy hangy�nak sem lett volna helye, annyi ember volt ott. Mindenki vagy b�cs�zott szeretett ur�t�l, fi�t�l, testv�r�t�l, vagy pedig a haj�t j�tt megcsod�lni, �s a rajta utaz�knak sok szerencs�t k�v�nni. Nekem egy felt�ntetett helyem volt London �s az �rsek mellett, aki �ld�s�val �tnak ind�totta a haj�t.
- Nagy megtiszteltet�s, hogy ennyi b�tor f�rfi �l az orsz�gunkban. - kezdtem bele gondolkod�s n�lk�l - Elv�gre nagy nap a mai. Kir�lys�gunk - n�ztem Londonra, aki csak b�lintott, hogy folytassam - katon�i elindulnak egy �j Vil�g fel�. Az �t hossz� �s vesz�lyes lesz. Hossz� id�k�n �t nem l�tj�k csal�dtagjaikat, szeretteiket. Valaki tal�n vissza se t�r. - �reztem, hogy ez nem a megfelel� besz�d, de szembesietnem kellett �ket az igazs�ggal - De tudniuk kell, hogy mi b�szk�k lesz�nk r�juk mind�r�kk�, �s h�l�sak, ami�rt ennyi �ldozatot hoznak ez�rt az �t�rt. Szeretn�m megk�sz�nni eg�sz orsz�gunk nev�ben. �pp ez�rt... - A t�r k�zep�n �ll� fi�ra n�ztem, aki egy k�telet szor�tott. Mikor b�lintottam, megr�ntotta a k�telet, �s az egy m�g�tte �ll� lepellel fedett fel egy k�b�l faragott szoborr�l, ami egy haj�t, �s azon nyolc emberre hasonl�t� figura volt l�that�. A szobor egyszer�, m�gis l�nyegret�r� volt - ...szeretn�m ezt a szobrot felfedez�ink tisztelet�re felavatni. - �jra a fejembe has�tott a f�jdalom. De mit�l? Nem �rtettem. Megsz�d�ltem. Kezdtem �jra elveszteni az uralmamat a testem f�l�tt.
V�llamra nehezedett egy k�z - �gyes volt�l.
Mikor h�trafordultam, London mosolygott halov�nyan r�m. Viszonoztam a mosolyt, de ez ink�bb csak a sz�m f�lreh�z�sa volt. M�sra nem tellett. Minden esetre hasznosnak bizonyult tette. Kiz�kkentett, �gy m�r annyira nem f�jt a fejem. - K�sz�n�m. - ingattam meg a fejemet. Nem voltam benne biztos, hogy igaza van.
M�g London tartotta a besz�d�t, �n sz�pen elvegy�ltem a t�megben. Furcs�lltam, hogy senki sem n�zett r�m, csak �gy itt�k London szavait.
A tervem t�k�letesnek bizonyult. Legal�bbis eddig. A rakod�t�ren volt t�z nagyobb doboz. Azok m�g�tt k�nyelmesen le tudtam venni eddig rajtam l�v� ruh�mat. Az az alatt rejt�z� szolg�l� ruh�t megigaz�tottam magamon. Kivettem csizm�mb�l a sz�k�sbarna par�k�t, megt�ztem hossz�, �benfekete hajamat, amit �gy m�r el tudtam rejteni.
Mikor senki sem figyelt, felosontam a haj�ra.
Mi�rt is akarok ennyire elutazni vel�k? R�ad�sul titokban? Minden �ldott nap minden egyes perc�t a palot�ban t�lt�ttem. Hi�ba j�n el Frey, hogy egyszer-k�tszer kilovagoljunk a mez�re, az nem ugyan az, mintha egy �j orsz�ggal ismerkedn�k meg. Egy kis kaland, egy kis izgalom senkinek sem �rt. Azonban ha ezt Londonnak, vagy Freynek elmondtam volna, biztos voltam benne, hogy akkor meg akartak volna �ll�tani. �ppen ez�rt sem sz�ltam nekik.
- H�, te ott! – ki�ltott r�m egy m�ly hang.
�sszerezzentem, lassan megfordultam. El�ttem a haj� kapit�nya �llt. Megk�nnyebb�ltem, hogy csak � volt az.
- K�st�l. – hajolt k�zelebb hozz�m, hogy jobban szem�gyre vehessen.
Sz�r�s szemei gonoszan csillantak meg – Mi a neved �jonc?
- A nevem…? A… A nevem Ni... – ez volt az egyetlen, amin nem gondolkodtam. Nem mondhattam, hogy „�, hello, Nina vagyok.” Valamit ki kellett gyorsan tal�lnom – Niks vagyok. – mosolyogtam r� halov�nyan.
- Sz�val Niks. – a kezembe nyomott egy felmos�t, �s egy v�dr�t – Mosd fel a fed�lzetet, l�tni akarom rajta a t�k�rk�pemet. – ezzel sarkon fordult – Horgonyt felh�zni, vitorl�t bonts! – adta ki az utas�t�sokat. – ezzel elindult a kabinj�ba.
Ut�na, majd a takar�t�eszk�z�kre pislogtam – M�gis mit kezdjek ezekkel? – �rtetlenkedtem.
Utas t�rsaim a haj� korl�tj�nak d�ltek, �s �gy n�ztek, mit is kezdek most.
Letettem a v�dr�t, majd visszaeml�keztem r�, hogy n�lunk hogyan is csin�lj�k a szolg�k. Nem volt k�nny�, mert a haj� mozg�sban volt, �s himb�l�zott ide-oda. Belem�rtottam a v�zbe a felmos�t, majd a padl�n kezdtem fel-le h�zogatni. Eg�sz j�l ment, azonban b�rmennyiszer megmozdult valaki, a l�bnyomait maga ut�n hagyta, �gy �jra meg �jra kezdtem a munk�t.
Este lett mikorra v�geztem. Akkor m�r senki sem volt a fed�lzeten, csak �n �s a korm�nyos. A padl� sz�pen megsz�radt, �n pedig mehettem aludni. De m�g nem voltam �lmos.
A haj� korl�tj�ra k�ny�k�ltem, �s a csillagokat k�mleltem. „B�rmerre is j�runk, ugyan azt az eget l�tjuk.” Ezt egy k�nyvben olvastam. De nem �rtek vele egyet. Vagyis persze, ugyan azt l�tjuk, de nem mindegy, hogy milyen sz�gb�l. Nekem legal�bbis nem. A szob�m ablak�b�l l�ttam az esthajnal csillagot. A fed�lzeten azonban nem l�ttam.
Olyan nyugodt volt a k�rnyezet. A tenger s�s illat�t m�lyen besz�vtam. Ahogy a v�z a haj� oldal�nak csap�dott, �s ahogy a korm�ny nyikorgott mikor elforgatt�k. Csak ez a kett� volt, ami megzavarta a n�ma csendet.
Lementem a kabinba, ami zs�fol�sig tele volt, pedig csak hatan vettek r�szt az �ton, meg a kapit�ny, de � egy k�l�m kabinban t�lt�tte napjait. Visszamentem a fed�lzetre, �s a haj� orr�hoz s�t�ltam. Le�ltem az egyik hord�ra, majd a haj� karf�j�ra d�ltem. Karomra r�hajtottam a fejemet, majd lassan lehunyva szemeimet elszuny�k�ltam.
Hideg v�zzel �bresztettek, amit a nyakamba �nt�ttek – H�, �j fi�, ne aludj t�l sokat, m�g a v�g�n kipihened magad. – kacagott fel egy mark�ns f�rfi. Val�sz�n�leg � �nt�tt nyakon a v�zzel, a v�d�r m�g most is a kez�ben volt.
- Sajn�lom, nem akartam. – d�rzs�ltem szemeit. M�st nem sz�ltam. Nem is tudtam mit kellene. Csak �rtetlen�l pislogtam. �s akkor r�j�ttem, hogy nem minden ember j�. Vannak, akik gonoszak. Vagy csak azok akarnak lenni. Ezt persze eddig is tudtam. A n�v�rem elv�gre egy gonosz n�szem�ly, aki meg akar �lni m�g mindig. Oknak kital�lta, hogy f�tik a gyermekkori s�relmek, �s hogy � akar lenni a kir�lyn�.
A csal�domr�l eddig m�g nem esett sz�. H�t akkor megeml�ten�m �ket kapva az alkalmon. �desany�m, a kir�lyn� hat �ves koromban meghalt. �s a legborzaszt�bb az, hogy l�ttam. L�ttam ahogy a csal�d orvosa belem�lyeszti b�r�be a t�t, majd �r�k nyugalomra t�r. Az�ta f�lek az orvosokt�l, �s a t�kt�l. Nem a hal�lf�lelem miatt. Csak ha megl�tok egy orvost egy t�vel, �desany�m jut eszembe. Az egyetlen csal�dtagom, aki szeretett.
Van egy n�v�rem. Ikrek vagyunk, �gy a k�ls�leg senki meg nem b�rn� mondani, hogy melyik�nk Lina, �s ki vagyok �n. Csak azok, akik igaz�n ismernek minket. Vagy j� a megfigyel� k�pess�g�k. Lin�t kiskoromban elrabolt�k, hossz� �t ut�n v�g�l tal�lkoztam vele. R�m tal�lt, de m�g mindig nem tudom hogy csin�lta. Elhitette velem, hogy mennyire hi�nyoztam neki, m�g v�g�l egy napon meg nem pr�b�lt meg�lni. Szerencs�re nem hittem neki. Egyszer�en nem tudtam benne b�zni. T�l r�g l�ttuk m�r egym�st.
�l valahol a t�volban egy b�ty�m is, de egy konfliktus miatt �desap�m sz�m�zte, az�ta nem l�ttuk. Pedig �n m�r epekedve v�rom a tal�lkoz�sunkat. De el�g neh�z �gy, hogy azt se tudom �l e vagy hal. Rem�lem az�rt egyszer m�g l�tom �t utolj�ra.
�s az utols� csal�dtagom, �desap�m, azaz a kir�ly. A kir�ly� hal�la �ta nem foglalkozott sem a testv�reimmel, sem velem. H�t �ve meggyilkolt�k, de nem is ak�rki.
A gyilkos nem volt m�s, mint az �n dr�gal�tos szerelmem. A vicc az eg�szben az, hogy hi�ba �lte meg – am�gy is gy�l�lt – ap�mat, �n m�g akkor is szerettem, b�ztam benne, �s mellette biztons�gban �reztem magamat.
�s most t�rj�nk vissza a t�rgyra.
Mikor elmentek az undok alakok, egyed�l maradtam. Csak n�ztem ut�nuk, majd ahogy k�vettem �ket tekintetemmel, �szrevettem valamit. Vagyis valakit.
Magas, barna haj�, j�k�p�, huncutul csillog� barna szemekkel. L�ttam m�r valahol. Pontosabban majdnem minden nap. Frey volt az.
- M�gis mit keres ez itt? – k�rdeztem magamt�l hangosabban, mint ahogyan azt szerettem volna. S�hajtottam egy nagyot.
- Kicsoda? – mosolygott r�m egy angyali arc, majd megpaskolta a fejem b�bj�t.
Oldalra n�ztem, majdnem kiestem a haj�r�l. Frey hirtelen mellettem termett. – Te meg mit…?!
- Ezt �n is k�rdezhetn�m. Most minek h�vod magad? - tette kezeit karba. Csak �gy s�t�tt r�la a benne felgy�leml� d�h.
- Nem �rtem mir�l besz�lsz. – n�ztem el.
- Ugyan m�r. – h�zott mell�m egy hord�t, amire azt�n le�lt – Tudom, hogy te vagy az. – vette egyre halkabban a hangj�t – Nina.
- Niks. A nevem Niks. – h�ztam ki magamat tov�bbra is j�tszva a szerepemet.
- Legyen ahogy akarod, Niks. – emelte ki a nevet – �s? Mit keresel itt?
- Aludtam. – vontam meg a v�llamat.
- Nagyon j�l tudod mir�l besz�lek. – hangja komorra v�ltott, nem az a j�t�kos, amivel ind�totta a besz�lget�st.
R�n�ztem, de m�g mindig nem feleltem a k�rd�s�re.
- Engem nem tudsz �tverni. Ismerlek m�r. – s�hajtotta – Ugye tudod, hogy nem k�ne itt lenned? London�k biztosan agg�dnak �rted. �s a n�ped?!
- Sajn�lom, de m�r nem tudok a palot�ban maradni, �s ha b�rkinek, ak�r neked elmondtam volna az �tletemet, visszatartottatok volna. �s most mondd, hogy nincs igazam. – n�ztem r� b�nk�dva.
- Tal�n. De ez akkor sem megold�s. – cs�v�lta fej�t.
- Lehet. De veled mi van? Tegnap egy sz�val sem eml�tetted, hogy elutazol.
- Hirtelen j�tt �tlet volt. – n�zett el.
- Ezt hogy �rted? – d�nt�ttem fejemet oldalra.
- Mire haza�rtem, az ajt�mon egy lev�l volt kit�zve, miszerint feladatot kaptam, hogy fel�gyeljem az utaz�st. Mint azt tudod, var�zsl� vagyok. �s egy ilyen �ton ki tudja, hogy mif�le veszedelmekkel kell majd szembe n�zni�k. �n is aff�le test�r lenn�k itt, mint neked Leko, �s London. – mosolygott r�m.
- �rtem. Sz�val ha valami baj t�rt�nne te j�ssz a h�kuszp�kkal, �s megmented a haj�t?
- Ha a haj�t nem is, utasait biztosan.
Elhallgattam. Rosszul esett, hogy nem tudtam r�la, hogy London nem eml�tette, hogy Freyt is el akarja k�ldeni. De tal�n tudta, hogy ezt tervezem, �s jobbnak l�tta ezt a cselekedetet.
N�ha ideges�tett, hogy London mennyire bel�m l�tott. Nem volt az ap�m, de n�ha teljesen �gy �reztem, mintha az lenne.
- Ni… iz�… Niks. – szak�totta f�lbe a n�ma cs�ndet Frey.
R�n�ztem - Hm? – pislogtam r� nagyokat.
Frey �pp nyitotta volna sz�j�t, hogy folytassa, de ekkor k�zbe sz�ltak.
- Mit �cs�r�gt�k ott ti ketten? Azt hiszitek, hogy ell�ghatj�tok a munk�t? – f�rmedt r�nk a haj� kapit�nya. Szemeiben t�z lobogott, amit a szigor�s�g, �s a harag sz�tott fel.
- Sajn�ljuk. – nevetett Frey egy csepp megb�n�ssal sem.
M�g morgott egy sort, majd h�tat ford�tott, �s elment.
- Nem szimpatikus. – h�ztam f�lre sz�mat – Musz�j neki �gy besz�lnie mindenkivel? Vagy csak velem viselkedik �gy?
- Nem hiszem. Szimpl�n be van savanyodva.
Felnevettem – Jobb lenne ha nekil�tn�nk a munk�nak, k�l�nben m�g a v�g�n jobban r�nk sz�ll. – mosolyogtam r�, m�r hajoltam volna, hogy b�cs�z�ul egy puszit adjak neki, de ekkor eszembe jutott, hogy most �n is f�rfi vagyok, �gy felpattantam helyemr�l, �s mentem elv�gezni a r�m szabott feladatokat.
Padl�t s�roltam, seg�tettem a konyh�n, �s m�g az ablakokat is lepucoltam. Nem mentek velem sokra. A padl�s�rol�st m�r kitapasztaltam. De a konyh�ban a krumplit �gy h�moztam meg, hogy csak az eredeti negyede maradt meg. Az ablakok sem csillogtak, mint ahogyan az a palot�ban megszokott. Foltos, �s cs�kos maradt.
„Frey annyira gonosz.” – �rtam le az utols� sort is a haj�napl�nak nevezett lapokra.
- Mit �rsz? – s�gta a f�lembe h�tulr�l Frey.
�sszerezzentem, majd h�trafordultam. – Befejezn�d ezt?
- Micsod�t? – �lt le mell�m.
Az este ugyan olyan cs�ndes volt, mint a tegnapi. Az �g most nem volt tiszta. Fekete felh�k tark�tott�k be takarva a f�nyes csillagokat, �s a Holdat.
- H�t ezt. Folyton megijesztesz. – n�ztem r� m�rgesen.
Frey v�gign�zett rajtam – Tudod Fitznek igaza volt. T�nyleg j�l �ll a nadr�g.
M�rgesen n�ztem r�. – Hagyd ezt abba! Most!
Fitz volt akir�l eddig annyit mes�ltem. Az els� szerelmem, a sz�ke hercegem, aki meghalt. �s aki meg�lte �desap�mat.
- Bocs�nat. – b�jt arc�val nyakamhoz.
Felkuncogtam – Lebukunk miattad. – toltam volna el, de a mozdulat t�l er�tlen volt. B�r nem sz�vesen tettem volna am�gy sem, sz�val j�l is j�tt.
- �s hol alszol? – cir�gatta arcomat, majd nyakamat mutat�ujj�val.
- Kinn alszom, mint tegnap. Nincs helyem a sok izzad� f�rfi k�z�tt. M�g a v�g�n kital�lj�k, hogy f�r�djek vel�k. – Nem mintha lenne r� lehet�s�g, de biztos, ami biztos.
Frey kinevetett.
- H�! – sz�ltam r� m�rgesen – Ne nevess ki!
- Sajn�lom. – nevetett – Akkor aludj mellettem.
- Mi�rt…?
- Mert az �n helyem a fal mellett van. Alhatsz bel�l. – mosolygott.
- �ssze akarsz lap�tani, vagy kihaszn�lni a helyzetet? – mosolyogtam r� mindentud�an.
- Melyik lenne a jobb v�lasz? – g�nyol�dott.
- Nem vagy vicces. – ut�noztam hangszintj�t.
- J�, sajn�lom. – mosolygott r�m, majd a par�ka egy tincs�t kezdte p�d�rgetni – Furcsa.
- Micsoda? – pislogtam r�.
- M�r kezdtem agg�dni, hogy lev�gattad a hajadat. De �gy m�r megnyugodtam.
Elpirultam – Na, �n akkor alszok is. – d�ltem a haj� korl�tj�ra.
- Nem �lsz a lehet�s�ggel?
- Nem sz�nd�kozom. – r�ztam meg fejemet nyomat�kos�tva v�laszomat.
- Te tudod. – mosolygott, majd elindult a kabinba.
K�vettem tekintetemmel, m�g el nem t�nt a l�pcs�sorn�l. Azt�n visszafordultam a lapokhoz, �s elolvastam amit addig �rtam.

„�gy v�lem ez a haj�utaz�s m�g mindig jobb, mint eg�sz nap a palot�ban lenni. Ott csak a pap�rmunka, �s a megbesz�l�sek. R�ad�sul minden mozdulatomat egy test�r figyeli. N�v szerint Leko, egy katona, vagy London, az orsz�gom t�rv�nyes kir�lya.”

Miut�n ap�mat London fia - azaz Fitz - meg�lt, nekem kellett �tvennem a tr�nt, mint t�rv�nyes uralkod�.
Miut�n megkoron�ztak, els� dolgom az volt, hogy d�ntsek az orsz�g v�ls�gos helyzet�r�l, amit ap�m id�zett el�. � ugyanis m�g hal�la el�tt h�bor�t sz�tott a szomsz�dos orsz�g ellen.
Mi voltunk h�tr�nyos helyzetben, ez�rt London – az eml�tett szomsz�dos orsz�g kir�lya – felaj�nlotta, hogy vagy folytatjuk a h�bor�t, vagy az � t�nyleges korm�nyz�sa alatt megtarthatom posztomat, �s uralkodhatok.
Az ut�bbit v�lasztottam. Els�dleges a n�pem, �n pedig nem akartam �jabb �ldozatokat. �s szerintem ez volt a legjobb d�nt�s, amit hozhattam.

„A besz�dem ut�n felosontam haj� fed�lzet�re. Az emberek k�z�l ezt senki sem vette �szre. Furcs�llottam is. De ez m�r nem az �n dolgom. Ahogy fel�rtem, a haj� kapit�nya egyb�l kisz�rt mag�nak. Mivel �ll�t�sa szerint k�stem, velem s�roltatta fel az eg�sz haj�t. Mire r�j�ttem, hogyan is maradhat sz�p tiszta, �s v�geztem, addigra beesteledett. Rajtam k�v�l csak a korm�nyos volt m�g �bren, m�s nem. Nem akartam a t�bbiekkel aludni, ez�rt kinn aludtam a csillagos �g alatt.”

Gondolkodtam, hogy mit �rhatn�k m�g az aznapi bejegyz�shez, de semmisem jutott eszembe. Tov�bb haladtam az olvas�sban.

„A m�sodik napon tal�ltam �res lapokat a kapit�ny kabinj�ban. Hogy hogyan ker�ltem oda? Az�rt, mert ism�t bajba ker�ltem. Frey is vel�nk utazik. Nem is tudtam r�la. �ll�t�lag az utols� percekben kapta meg az utas�t�st. Gyan�tom, hogy London �tl�tott rajtam.”

London n�ha �gy viselkedett, mintha mindent tudna. B�r ez �gy is szokott lenni. De nem �rtem, hogy honnan tudhatta, hogy fel fogok sz�kni. B�r Frey nem mondta, hogy mi volt a lev�lben pontosan, csak gondolni tudok r�. Mindent a h�tam m�g�tt szerveznek, �s semmit sem k�tnek az orromra, csak amit nagyon musz�j.

„�szrevett minket a haj� kapit�nya, �s kiab�lni kezdett vel�nk, hogy ne lust�lkodjunk, ink�bb v�gezz�k el a feladatainkat. B�r nem mondta, hogy mi is lenne az, feltal�ltuk magunkat. �n p�ld�ul ism�t csak felmostam, azt�n a konyh�ban seg�tettem krumplit h�mozni.”

Visszaeml�kezve �gyesked�semre, els�re szerintem nem is voltam olyan rossz. Igaz, hogy t�bb mint h�romnegyede a szem�t k�zt landolt, de legal�bb ennyiben is seg�tettem a szak�csot. Szeg�ny, l�ttam rajta, hogy legsz�vesebben kik�ld�tt volna. Tett�t csak az igyekezetem l�tv�nya akad�lyozhatta meg.

„A kapit�ny is utas�t�st adott, hogy pucoljam le a kabinj�ban l�v� ablakokat. T�z oszlopos, hat soros ablak. Meggy��t vele a bajom, ami meg is l�tsz�dott. Szeg�ny cs�kos maradt. Akkor tal�ltam meg a lapokat, amikre �rhatn�kom t�madt. Persze illedelmesen megk�rdezhetem, hogy k�lcs�n vehetem-e egy tollal egy�tt. A kapit�ny nem v�laszolt, de azt se mondta, hogy nem.
Eml�tettem m�r, hogy milyen Frey? Egyszer csak megjelenik az ember h�ta m�g�tt, megijeszti, azt�n mag�hoz �desgeti. Persze ilyenkor mindig j�n egy… egy valaki, �s megzavarja a hangulatot. Frey olyan gonosz.”

Eljutottam az utols� mondathoz is. Szomor� voltam, ami�rt csak k�t napr�l ennyit tudtam �rni. Annyira szerettem volna �n is reg�nyeket �rni, mint a kedvenc �r�im. De ezek l�tt�n elment a kedvem t�le. Tal�n nem val� ez nekem.
S�hajtottam, �sszehajtogattam a lapokat, majd a k�t�sem al� rejtettem, ami a melleim leszor�t�s�nak c�lj�b�l volt rajtam. A tollat belesz�rtam a hord�ba, amin �ltem.
Fejemet kezemre hajtottam, �s �gy gondolkodtam tov�bb. Hirtelen minden �tsiklott az agyamon. London �s a kis tervei, a fi�val – Fitzel – elt�lt�tt k�z�s percek, Frey aki tal�n – s�t biztos is – jobban szeret, mint ahogyan azt kimutatja, �s v�g�l a testv�rem Lina, akir�l mostan�ban nem hallottam, ami el�g gyan�s azt tekintve, hogy v�gezni akar velem.
Gondolataimba mer�lve nyomott el az �lom.
Egy csepp esett az arcomra, majd m�g egy.
Let�r�ltem, majd kinyitottam szemeimet, �s fel�lte. K�rben�ztem
M�g jav�ban este volt, mi�ta elaludtam, semmi sem v�ltozott. A korm�nyosra n�ztem.
- Ebb�l vihar lesz. – k�mlelte az eget, majd r�m n�zett, de nem sz�lt, ink�bb az ir�nyt tartotta.
K�zelebb mer�szkedtem hozz� – Ezt mib�l gondolja?
Ahogy megsz�laltam, ism�t r�m n�zett. V�gigm�rt – A felh�k. – b�k�tt fel az �gre – M�r reggel is mondtam a kapit�nynak. Hallgat r�m? Hallgat itt egy�ltal�n valaki r�m…? – morogta az orra alatt.
F�lreh�ztam a sz�mat mosoly gyan�nt, majd otthagytam, had morfond�rozzon egymag�ban.
�pp mikor lementem volna, Frey jelent meg el�ttem. – H�t te…? – k�rdeztem t�le.
- �pp meg akartam n�zni, hogy mit csin�lsz itt kinn egyed�l a hideg �jszak�ban.
- Nincs hideg. – egy csepp, k�t csepp, meg t�z… Lassan esni kezdett – Tal�n most m�r igen. – r�zott ki a hideg ahogy a cseppek lassan lehulltak a b�r�mre.
Nem kellett sok id� ahhoz, hogy a sz�l felt�madjon. A hull�mok felcsap�dtak a haj� oldal�ra, aminek k�sz�nhet�en jobbra-ballra himb�l�zott. A fed�lzet, amit kor�bban �gyesen felmostam most �jra vizes lett.
Nekem legal�bbis ez az eg�sz egy percnek t�nt. Hallottam, hogy sz�longatnak, de reag�lni m�r nem tudtam r�. A mostan�ban ki�jul� fejf�j�som �jra eluralkodott rajtam. Csak foltokat l�ttam magam mellett, akik akkor sz�momra hihetetlen gyorsas�ggal j�rtak fel s al�.
Frey is magamra hagyott mondv�n seg�ts�get hozva. Nem �rtettem mi folyik k�r�l�ttem, de �gy �reztem le kell �ln�m. A szakad� es�t�l semmit sem l�ttam. A cs�sz�s fed�lzet miatt n�hol elvesztettem egyens�lyomat, de egyszer sem estem el. A korl�thoz s�t�ltam. Kapaszkodtam bel�, de a f�jdalom egyre �lesebb lett sz�momra.
Egy nagyobb hull�m ler�ntott a m�lybe. Hi�ba kapaszkodtam, a sok s�s v�z nyel�s�t�l legyeng�ltem. A f�jdalom ami lezsibbasztotta testemet tov�bbra sem m�lt el. L�ttam a fodroz�d� holdat, �s egy nagyobb foltot, ami egyre kisebb lett. Val�sz�n�leg a haj� feneke volt az.

Arra �bredtem, hogy meleg szell� s�p�r �t b�r�m�n. Hallottam a hull�mok morajl�s�t, �s a madarak t�voli dal�t. Ruh�m m�g vizes volt, �gy az r�m tapadt, ak�r egy pi�ca. Kezem alatt �reztem a finom homokot.
Lassan szemeimet nyitogattam. Az els� amit megl�ttam, a felh�tlen, tiszta k�k �g volt. A nap a szemembe s�t�tt, �gy fejemet oldalra ford�tottam.
Mellettem Frey fek�dt hason. Fej�t fel�m ford�totta. Szemei m�g hunyva voltak. Ruh�i neki is vizesek voltak, csak �gy, mint nekem. Vizes haja k�cosan �llt �ssze.
Mikor fel�ltem volna, csak akkor vettem �szre, hogy a fi� a kezemet fogja. El�re oml� hajamat h�tra s�p�rtem. A par�k�nak h�lt helye volt, de nem is b�ntam.
Ekkor jutott eszembe a tegnap est�r�l l�v� utols� eml�kem. Frey ugrott le a haj�r�l ut�nam, �s � h�zott ki a partra. Megmentette az �letemet, ez�rt h�l�val tartozok neki.
- Frey… - h�ztam ki kezemet szor�t�s�b�l, megnyomogattam gyeng�den arc�t. Csak hosszas „b�ntalmaz�s” ut�n v�laszolt.
- Hm…? – morogta.
H�la Istennek, hogy �l. – gondoltam magamban – Minden rendben? – k�rdeztem v�g�l t�le.
- Semmi bajom. – �lt fel fej�t fogva – Mi t�rt�nt tegnap este? Olyan furcsa volt�l.
Lehajtottam a fejemet ker�lve ezzel tekintet�t. – H�t… - kezdtem bele monol�gomba – N�ha eluralkodik rajtam valami. Nem tudom pontosan micsoda. Megf�jdul a fejem, �s… Ez m�r el�g r�g�ta tart. P�r h�napja.
- M�rt nem sz�lt�l el�bb?
- Nem mertem sz�lni, mert azt hittem, hogy majd elm�lik. De nem. �s az er�m is egyre gyeng�l. �gy �rtem m�r lassabban megy a gy�gy�t�s.
- Nagyszer�. – s�hajtotta �letuntan.
K�rben�ztem – Hol vannak a t�bbiek? �s a haj�?
Megr�zta fej�t – Sajn�lom, de miut�n felhoztalak a felsz�nre, csak annyit l�ttam, hogy egy nagyobb �sszikl�nak �tk�z�tt a haj�. A hull�mok sodr�sa t�l nagy volt, �s m�r nem b�rt�k ir�ny�tani.
- Sz�val els�llyedt? – nem akartam hinni a f�lemnek.
- Val�sz�n�leg igen. – b�lintott. Arc�n semmilyen �rzelem nem t�kr�z�d�tt. Komor volt, mint mindig.
- De t�l�lt�k igaz?
Frey nem v�laszolt, csak m�lyen szemeimbe n�zett.
- Igaz? – k�rdeztem �jra.
- Nem mondhatom biztosra. P�r cs�nakot l�ttam, de hogy meg tudtak-e birk�zni a hull�mokkal, azt m�r nem tudom.
Lehajtottam a fejemet – �n tehetek r�la. – cs�v�ltam fejemet.
- A term�szetet senki sem tudja ir�ny�tani.
- Nem. De �n �gy �rtettem, hogy hogyha nem szervezem meg ezt az… Ezt az eg�szet, akkor nem haltak volna meg.
- Nem biztos, hogy meghaltak. – pr�b�lt nyugtatni, de ez nem seg�tett. Fel�llt, �s terel�s k�pen ink�bb megk�rdezte – Van kedved k�rben�zni, hogy hol is vagyunk? – ny�jtotta fel�m kez�t, hogy felseg�thessen.
Feln�ztem r�, egy darabig nem sz�ltam, �s mozdulni se mozdultam. V�g�l m�gis elfogadtam a seg�ts�get, fel�lltam – Merre induljunk el?
Frey sz� n�lk�l elindult. A part mellett egy erd�s r�sz volt, �gy nehez�nkre esett meg�llap�tani, hogy hol is lehet�nk pontosan – Keres�nk egy magasabb ter�letet, �s megl�tjuk hol is lyukadtunk ki.
- Rendben. – b�lintottam. Meredten n�ztem a f�ldet, �s az elhangzottakon gondolkodtam.
Frey m�g mindig fogta a kezemet, �gy nem esett nehez�re megszor�tani kicsit – T�l csendes vagy. Valami baj van?
Persze hogy baj volt, �s ezt � is tudta, csak meg akarta tudni, hogy minden rendben van-e velem. Nem-e f�jdalmaim vannak ism�t.
- Ugye tudod, hogy az�rt veled sem stimmel minden? – l�ptem mell�, de hossz� ideig nem folytattam, h�tra r�k�rdez mi�rt, de nem tette meg v�g�l – Furcsa vagy manaps�g, �s ez nem tetszik. Titkolsz valamit?
- Nem. – v�gta r� hamar.
- Nem…? – torpantam meg egy pillanatra.
Nem v�laszolt a k�rd�semre – N�zd, ott egy torony! – mutatott el�re.
�s val�ban. A f�k m�g�l a t�volban kimagaslott egy feh�r torony.
- J� messze van, de ha siet�nk, akkor tal�n est�re oda�r�nk.
- Szerinted lakik itt valaki?
Ami�ta �ton voltunk, egy �sv�nyt sem l�ttunk. Minden olyan csendes volt, �s �rintetlen. Mintha lakatlan lett volna. De akkor mit kereshet itt egy torony?
- Majd este megl�tjuk. – vont v�llat.
Sokat gyalogoltunk, �s m�g t�bbet nem sz�ltunk egym�shoz. Mind a ketten elgondolkodtunk. „Mi lesz ha…” Nekem csak ilyen, s effajta k�rd�sek jutottak eszembe. Hogy Frey fej�ben mi j�tsz�dott, nem tudhattam. Sose b�rtam kimenni rajta. Legrosszabb, ha elhallgatott el�ttem valamit.
Sz�rk�let volt mikor m�r l�ttuk a tornyot. �s m�g mindig nem tal�ltunk semmi jelet, hogy b�rki is lakhatott volna itt. B�rmerre is j�rtunk, folyton hallottuk a tengert. Val�sz�n�leg egy szigeten rekedt�nk.
- Noss akkor l�ssuk. – s�hajtott, majd a toronyhoz l�pett, �n pedig k�vettem, mint ahogyan azt eddig is tettem. K�rbej�rta, mire meglelte a bej�ratot.
Egy k�t m�teres s�t�t barn�ra festett fa ajt� volt. Kilincs�nek markolata vasb�l k�sz�lt, amit m�r az elm�lt �vek berozsd�s�tott. Szem magass�gban egy jel volt belekarcolva.
- Mi ez? – mutattam r� a jelre.
- Tal�n egy egyiptomi jel lehet.
- Egyiptomi…? – gondolkodtam. Olvastam m�r sok k�nyvet, t�bbek k�z�tt kutat�sokat is. Az egyikb�l ismer�s volt – Ez egy horgas kereszt. – v�gtam r� kis id�n bel�l.
Frey furcs�llva n�zett r�m. Mintha nem hitt volna a f�l�nek – Pontosan. Azt is tudod, hogy mit jelk�pez?
B�lintottam. – A hallhatatlans�g jelk�pe. Az �si Egyiptomban haszn�lt�k ezeket a jeleket. Azt hiszem m�g egy Istennek is a jelk�pe volt. – a kilincset lenyomtam, de az ajt� nem ny�lt ki – Z�rva. – engedtem el csal�dottan.
- Nem sok�ig. – mosolyodott el gonoszan. Felemelte kez�t, az ajt�ra tette, mormolt valamit, mire a fa ami az utunkban �llt, felrobbant. Darabjai a f�ldre hulltak.
- �gyes. – n�ztem r� – De van egy olyan sanda gyan�m, hogy nem kellett volna.
Frey r�m n�zett, majd beljebb mer�szkedett.
A torony bel�l sokkal t�gasabb volt, mint amilyennek k�v�lr�l l�tsz�dott. R�gt�n el�nk egy hossz� folyos� ny�lt.
- Mire v�rsz m�g? – �llt meg, �s h�trafordult.
- Biztos j� �tlet csak �gy berontani?
V�llat vont, majd a folyos� mellett �szrevett egy csigal�pcs�t, ami fel, �s le is vezetett. Nem sokat gondolkodott merre is akar menni, elindult felfel�, hogy megn�zhesse az egyik ablakb�l hol is vagyunk.
K�vettem, m�s lehet�s�gem �gysem volt.
A torony tetej�hez t�bb ezer l�pcs�fok vezetett. A tornyot erd� vette k�r�l, azt pedig v�z. J�l sejtett�k, egy szigeten voltunk. L�ttuk ahol partot �rt�nk.
- N�zd! – mutattam egy ir�nyba. A sziget m�sik fel�n ott volt az els�llyedtnek hitt haj�nk. Nem messze t�le k�t cs�nak – Akkor �letben vannak! Igaz? – lelkesedtem fel – �s nem lehetnek messze!
- Lehets�ges. – h�mm�gte.
- Akkor gyer�nk, keress�k meg �ket! – otthagytam, hogy megkeressem a t�bbieket.
Frey nem volt ennyire lelkes, de az�rt k�vetett – �s ha nem tal�ljuk meg �ket, mert esetleg…?!
Meg�lltam a l�pcs�sor kezdet�n, �s fel� fordultam – Hogy mondhatsz ilyet? Egy�ltal�n �rdekelnek a t�bbiek? �lnek vagy halnak?
- Igaz�b�l? Nem. – vont v�llat.
- Gonosz vagy. – cs�v�ltam a fejemet.
Frey �pp v�laszolt volna, de ekkor l�pteket halottunk. A hangok ir�ny�ba n�zt�nk szinte egyszerre.
Fekete csukly�s alakokat l�ttunk k�zeledni. Sajnos, vagy nem sajnos, de �k is �szrevettek minket. Meg is torpantak egy pillanatra. – H�! Maguk meg kik?! Mit keresnek itt?
- Jobb lenne, ha most elt�nn�nk. – vetette fel az �tletet Frey.
- Igen, val�sz�n�leg ez lenne a legjobb. – b�logattam, elkaptam a kez�t, majd azon az �ton kezdtem haladni, ami a legszembet�n�bb volt. Lefel� a l�pcs�n. Nem tudtam hova vezet, csak k�vettem az utat.
Lent m�r v�rtak r�nk a csukly�sok. Mindegyik kez�ben egy-egy kard, amit r�nk szegeztek.
Egy l�p�st h�tr�ltam, �gy egy l�pcs�fokra ker�ltem Freyel, onnan n�ztem a f�l�nyes t�ler�t.
A nem is olyan messzi t�volban egy gongot �t�ttek meg. Hangja v�zhangzott a folyos�n.
A fejem �jra hasogatni kezdett. Szorosabban fogtam meg a fi� kez�t, ezzel is bel� kapaszkodva, megtartva egyens�lyomat.
Frey r�m n�zett, de nem sz�lt semmit.
Az el�tt�nk l�v� csukly�sok kett� oszlottak teret engedve egy v�r�s csukly�snak. – H�t ide tal�lt�l… – csukly�hoz ny�lt, majd leemelte fej�r�l - …dr�ga testv�rem.
A v�r�s csukly�s egy n� volt. Fekete haj, rik�t� k�k szemek. Arcvon�sai l�gyak voltak. �gy n�zett ki, mint �n, de neki a szemeiben gonoszs�g �lt. B�r nem l�ttam, nem is kellett ahhoz, hogy tudjam ki az. B�rhol megismertem volna a hangj�t. Az ikertestv�rem volt az, Lina.
- M�r v�rtunk. – mosolygott. Kihaszn�lva gyenges�gemet, �s Frey tehetetlens�g�t, elr�ntott a fi�t�l – Gyere, sz�ks�g�nk van r�d. – indult is el.
- �rn�m, �s m�gis mit csin�ljunk vele…? – utaltak Freyre.
- Nem fog sok�ig maradni. �m legyen, j�het � is.
Az idegenek k�zre fogt�k Freyt, �gy l�kd�st�k, hogy k�vethessen minket.
Lina egy terembe vezetett minket.
A fejf�j�som lassan csillapodni kezdett akkor, �s v�gre –lassan - �n�ll�an is meg tudtam mozdulni – Lina… - kezdtem bele halkan – M�gis mi folyik itt? – k�rdeztem, mik�zben k�t f�rfi le�ltetett egy karf�s sz�kbe. A sz�khez csatolt�k kezeimet.
- Hogy micsoda? – felnevetett – Gondolom �szrevetted m�r, hogy az er�d egyre csak elhagy. – j�rt k�rbe, majd intett a t�bbi f�rfinak, hogy �gyeljenek Freyre – Neked nem kellett volna megsz�letned. – v�ltott komorr�, szemei szikr�kat sz�rtak – Csak �s kiz�r�lag nekem. Akkor eny�m lehetett volna a tr�n, �s vele egy�tt a hatalom.
Hol Lin�ra, hol a csukly�sok k�zt l�v� Freyre n�ztem, aki minduntalan azon gondolkodott hogy tudn�nk kijutni.
- R�m figyelj, ha hozz�d besz�lek. – ford�totta egy hirtelen, durva mozdulattal fejemet fel�.
Tekintetemet r� szegeztem, m�lyen szemeibe n�ztem. Ahogy k�zelebb hajolt hozz�m, �reztem a bel�le �rad� hideget.
- �gy m�r m�s. – h�zta f�lre sz�j�t mosoly gyan�nt – A sors akarta �gy, hogy erre a szigetre tal�ljak. Ugyanis itt �rzik azt a gongot, ami az �lmaimat seg�t el�rni.
- �s m�gis mi lenne az? Egy egyszarv� megtal�l�sa? – k�rdezte Frey g�nyosan.
Lina gyilkolni k�szen n�zett h�tra a fi�ra, majd kiegyenesedett, �s �jra fel s al� kezdett el j�rni a sz�kem el�tt – T�ves. Egyetlen v�gyam, hogy egyke legyek, hogy ne legyen vet�lyt�rsam. – n�zett itt r�m ism�t – �s ez a t�rgy seg�t benne. El�sz�r csak az er�det hagyod el, majd lassan elsz�ll minden �leter�d, �s v�g�l elt�nsz e Vil�gr�l! �s ehhez csak az kell, hogy megsz�laltassam. – felnevetett – �gy nem csak �n maradok az egyetlen a csal�dunkb�l… De m�g �r�k �letet is kapok. Igaz�b�l csak ennyi hasznod van. – vont v�llat.
- Ha csak ennyibe telelt.. Mi�rt nem v�gezt�l el�bb velem?
- Ki�lvezem a szenved�sedet. – n�zett �jra fagyosan tekintetembe.
- Rossz d�nt�s volt. – sz�lalt fel Frey.
A fekete csukly�sok halkan puffantak a f�ldre egyes�vel.
Frey kihaszn�lva, hogy azzal a kev�ssel v�gzett, pr�b�lt legal�bb p�r l�p�s el�nyh�z jutni a felment� sereg el�tt.
Lina is felfigyelt az �rs�g elesetts�g�re, de nem sok�ig tartott m�g egyed�l maradt vel�nk. Hamarosan �jabb f�rfiak l�ptek a terembe, akik ugyan olyan fekete csukly�t viseltek, mint el�djeik.
Frey m�r felvette t�mad� poz�ci�j�t, �s egy karddal a kez�ben v�rta az �jabb csoportot.
Sorra t�madt�k meg a fi�t. Volt mikor t�bben is megt�madt�k egyszerre.
Felvette a harcot, �gyesen cselezett. Pr�b�lta min�l kevesebb s�r�l�ssel meg�szni a k�zdelmet. Nem akarta meg�lni t�mad�it, �gy t�mad�sai nem �rtek olyan pontokat, amik a m�sik �let�be ker�lhetett volna.
A nagy harc k�zben Lina is elt�nt szemem el�l. Val�sz�n�leg m�k�d�sbe akarta hozni �jra a gongot.
Kihaszn�lva, hogy m�r nincs aki vigy�zzon, hogy menek�lhessek, pr�b�ltam kics�sztatni a kezemet. A sz�j szorosan a csukl�m k�r� fon�dott, de nem adtam fel, csak mikor m�r sehogyan sem tudtam boldogulni.
Ekkor jelent meg el�ttem Frey. – Nincs sok id�nk. – oldotta ki a kezeimet.
A f�ld�n egy �jabb fekete csukly�s elesett ter�lt el.
- Val�sz�n�leg nemsok�ra j�n a k�vetkez� csoport er�s�t�s. L�ttad merre ment?
Csukl�mat d�rzs�ltem hogy ne f�jjon annyira a szor�t�s helye – Felfel� tartott.
- Akkor mire v�runk m�g? – ragadta meg csukl�mat, �s felr�ntott a sz�kb�l – Indul�s! – futott az ajt� fel�, ahol beinvit�ltak minket a terembe.
Sz� n�lk�l k�vettem, de hamarosan meg kellett �llnunk. Igaza volt, �jra csukly�s alakok vettek minket k�r�l. Felvettem a f�ldr�l egy kardot, amit az egyik elesett�l vettem el. �letembe egyszer tal�n ha volt n�lam kard. De harcn�l m�g sose haszn�ltam, csak gyakorl�s keretei k�z�tt. Nem. M�gis t�vedek. Egyszer mikor Lina r�m t�madt a szob�mba, akkor k�nytelen voltam �nv�delemb�l haszn�lni.
- Maradj szorosan m�g�ttem. – kaptam az utas�t�st Freyt�l.
- Nem kell k�tszer mondanod.
R�nk t�madtak. N�gyszer annyian voltak, mint mi. �s m�r kezdt�nk k�telkedni benne, hogy ennek valaha is v�ge lesz.
- Nina…? – sz�lt v�g�l k�t t�mad�s k�zt Frey.
- Igen? – t�rtem ki �pp egy t�mad�s el�l, majd csak a v�letlennek k�sz�nhet�en sz�rtam a kardot a t�mad�m oldal�ba.
- K�rdezhetek valamit?
- Fontos? Szerintem nem ez lenne a legmegfelel�bb hely �s id� erre.
- Igen, az.
Megtorpantam, �s r� n�ztem – Akkor had halljam.
Egy �jabb f�rfi t�madt r�m, de �n c�ltudatosan kiv�dtem a t�mad�st. A k�t kard �lesen felcsend�lt.
- Ha ennek v�ge, hozz�m j�ssz?
Nem akartam hinni a f�lemnek – Hogy micsoda? – d�ftem kardommal hason t�mad�mat.
- Leszel a feles�gem vagy sem?
A kezem megk�r�s�t m�r sokszor meg�lmodtam. Egy sz�ke herceg feh�r lovon el�m v�gtat, majd lesz�ll lov�r�l. A herceg k�t fejjel magasabb n�lam. Megfogja kezeimet, mik�zben m�lyen szemeimbe n�z. V�g�l f�l t�rdre ereszkedik, elhangzik a k�rd�s, majd gy�r�t h�z az ujjamra.
Ehhez k�pest Frey nem volt herceg, f�leg nem sz�ke. Nem is �lt lovon, nem tette meg a t�rdre ereszked�st, �s nem h�zott el� egy gy�r�t sem.
Mind ez engem m�gse zavart. Az �letem m�r r�g�ta nem szokv�nyos. �s �gy visszagondolva tal�n jobb is volt �gy, ahogyan t�rt�nt. Szerettem �t, �s m�s nem sz�m�tott.
- I… Igen. – pirultam el, de nem volt id�m tov�bb semmit tenni, elv�gre �jra t�madtak.
- Remek. – v�gzett utols� t�mad�nkkal is. �gy tett mintha mi sem t�rt�nt volna. Megragadta kezemet, �s elindult fel.
Vissza�rt�nk a bej�rati ajt�hoz, amit Frey felrobbantott. L�ttuk a folyos�t is, amin Lina �pp v�gig szaladt, majd jobbra vette az ir�nyt.
Nem volt m�s v�laszt�sunk. K�vett�k �t.
�t k�zben megakadt tekintetem egy ajt�n. Megtorpantam. – N�zd! – mentem az ajt�hoz, de az z�rva volt.
Az ajt� m�g�tt �tit�rsaink �ld�g�ltek m�lab�san. A kapit�ny felkapta a hangokra a fej�t, majd az ajt�hoz l�pett – H�t ti? – mikor r�m szegez�d�tt tekintete megtorpant – A kir�lyn�? De m�gis hogyan? Mi�rt?
- Nincs id� magyar�zkodni. – Freyre n�ztem – Robbantsd fel az ajt�t k�rlek.
- L�pj h�tr�bb. – tette kez�t az ajt�ra, majd mikor a kapit�ny engedelmesen h�tr�bb l�pett, Frey felrobbantotta az ajt�t csak �gy, mint a torony bej�rati ajtaj�t is.
A kapit�ny elhagyta a termet, �t pedig a t�bbiek k�vett�k.
- Menjetek a haj�hoz, nemsok�ra mi is ut�natok indulunk. K�sz�l�djetek, itt hagyjuk ezt a helyet.- adtam ki a parancsot.
A marcona f�rfi b�lintott, majd leg�nys�g�vel k�vette az utas�t�sokat.
- Menj�nk. – indultam el ism�t Lina ut�n, de ekkor a f�jdalom bel�m has�tott, de most m�r nem csak a fejemben �reztem. Remegni kezdtem.
A kapit�ny megtorpant, fel�nk fordult, �s az esem�nyeket figyelte.
- Tal�n jobb lenne, ha te is vel�k menn�l.
- Az �n testv�rem…
- Te pedig az �n felel�ss�gem vagy. �gy csak h�tr�ltatn�l. – sim�totta meg arcomat, kicsit k�zelebb hajolt, de ekkor eln�zett felettem – Vidd �t is Max. Siessetek.
A Max n�vre hallgat� kapit�ny b�lintott mintha mindentud�an, majd k�zen ragadott. – J�jj�n kisasszony.
- Na de… - belesz�l�si jogom azonban nem volt. Max m�r h�zott ki a toronyb�l. Ahogy elhagytuk a tornyot m�g vissza-vissza n�ztem. L�ttam, ahogy Frey m�g egy darabig �llt, �s n�zte ahogy elmegyek, majd sarkon fordult, �s Lina ut�n eredt.
- M�gis hogy ker�ltek ide? – k�rdeztem v�g�l a f�jdalomt�l k�b�n.
- A vihar nem tartott sok�ig �gy meg�sztuk. A haj� is csak kisebb k�rokat szenvedett. �pp azt vizsg�ltuk, mikor megjelentek ezek a j�ttmentek, �s elfogtak minket.
M�r az erd� sz�l�n�l j�rtunk, mikor a f�ld megremegett a talpunk alatt.
Megtorpantam, �s h�tra n�ztem. A tornyot, ahonnan j�tt�nk porfelh� vette k�r�l. Majd egy �jabb f�ldremeg�s ut�n s�llyedni kezdett.
A f�jdalom hirtelen megsz�nt, az �leter�m pedig mintha visszasz�llt volna a testembe – Frey… - rebbentek meg szemeim – � hol van? Mi van, ha m�g a toronyban van? – sarkon fordultam, �s visszafel� indultam.
Azonban valami megg�tolt cselekedetemben. Max derekamn�l fogva tartott vissza – Nyugodjon le, kisasszony!
- Nem! Eresszen! – pr�b�ltam kib�jni az er�s kezek k�z�l, de a pr�b�lkoz�s sikertelennek bizonyult.
- Kapit�ny �r, a haj� indul�sra k�sz! – ki�ltott�k a partr�l.
A f�ld ism�t megremegett, majd egyre t�bbsz�r egym�s ut�n.
- Remek. J�jj�n, k�rem! – h�zott maga ut�n.
Hi�ba kap�l�ztam, hi�ba ellenkeztem, nem tudtam mit tenni. T�rn�m kellett, hogy mint egy zs�k krumplit, �gy vonszolnak a haj�hoz.
Mikor m�r a fed�lzeten voltunk, mindenki elfoglalta az �t megillet� helyet. Max letett a korm�nyz� �s maga k�z�. A horgonyt felh�zt�k, majd a haj� elindult.
�n m�g mindig a szigetet k�mleltem. Freyt kerestem. A korl�tnak d�ltem.
- Nem halhatott meg… Nem engedtem meg neki… - pr�b�ltam nyugtatni magamat.
- Ki halt meg? – hallatszott m�g�lem egy ismer�s hang.
�sszerezzentem, majd h�trafordultam. Egy magas f�rfi �llt velem szemben. Barna haj�t az eredetin�l is jobban �sszek�colta az ellen sz�l. Szint�n barna szemei eny�met f�rk�sztek. Sz�j�n egy apr�cska mosoly �lt. Ingje szakadt volt, �s s�r�l�seit�l v�res.
Nagy k� esett le a sz�vemr�l – Nem megmondtam, hogy ne csin�ld ezt?

Hozz�sz�l�sok megjelen�t�se

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s