A visszaérkező csapatot London és Leko üdvözli, már a kastély kapujában egy rég nem látott arccal együtt... Kicsivel hátrébb Frey várja mosolyogva először a beügető Fitzet, majd barátját megölelve Nina kocsija felé fordítja fejét.
Hamarosan észreveszi magát azonban, és gyorsan elengedi - Ne haragudj. Úgy... Mindenért. Előbb is szerettem volna veled beszélni, de a dolgok nem igazán úgy alakultak, ahogy szerettem volna. - itt eszébe jut Lucius is, akinek üzenetet hagyott. Nem tudta ugyan, hogy mikorra ér vissza, de már több hete elutazott. Talán csak még több hét, vagy hónapok mire újra látja. - Minden esetre, ha van kedved, majd.. Beszélhetnénk. - sejti, hogy nem vele akarja eltölti idejét, magát pedig csak nem akarja ráerőltetni senkire. Azzal úgysem ér el semmit sem.
- Kicsit még neheztelek, de nem haragszom, Nina. Ahhoz túl rövid az élet - válaszol, és mosolyogva csúsztatja a másik vállára kezét. - És valóban van miről beszélnünk. Sokminden történt... többek között szeretnék elmondani egy-két dolgot Fitzről és magamról. És... még valami, de azt inkább nem itt.
Bár az udvaron állak még mások is, nem úgy tűnik, hogy bárki is figyelne rájuk, ennek ellenére Frey ragaszkodik hozzá, hogy bemenjenek az épületbe. Elmenek saját szobája mellett, ahova Frey egy fél percre be is tér, hogy egy nagyjából alkarnyi méretű dobozzal jöjjön ki, de nem mutatja, hogy komolyabb jelentősége lenne. Ninát nem invitálja be, bár nem is kell sokat várakoznia.
Végül egy katonai megbeszélőbe húzódnak be, melynek az ajtaján Frey alőször kulcsra zárja belülről, majd valamit suttog a vasalatos fának, amire  az elsötétedni látszik.
- Ne félj igazából ez az óvatoskodás csak egy mondat miatt fontos: Látogatód érkezik. Ha nem tévedek vagy ma, vagy holnap, ugyanis holdtöltét említett. Kitalálod ki az? - arcán némi rosszallás vegyül egy cseppnyi bizonytalansággal.
- Oh... szóval... tudsz róla. - haját füle mögé tűri. Luciust senki nem nézi jó szemmel a kastélyban.
- Mielőtt folytatnám, előbb mesélj te, hogy érezted magad, míg nem találkoztunk? - fontos, bár apró különbség az általános kérdéshez képest hogyan válogatta meg szavait.
- Noss... Miután elmentetek, csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül, nagyon dühös voltam rátok, de nem telt el úgy perc, hogy ne aggódjak értetek. Bele se merek gondolni, hogy milyen szörnyűségeken mehettetek keresztül, vagy milyen borzasztó dolgokat láttatok. - itt pár percre abbahagyja mondandóját, s csak az után folytatta, miután kirázta a hideg - Nagyon nehéz volt nélkületek, hiszen nem volt kitől tanácsot kérjek. Illetve... volt, de hogy őszinte legyek, nem bízom abban az alakban. Tudom, hogy ő London tanácsosa, és hgy sokkal tapasztaltabb, mint én, vagy bárki a kastélyban, de pár mondandójából úgy vettem ki, hogy az anarothiak... az én népem nem annyira fontos számára. Mintha piedesztára akarta volna emelni sajátjait. -Próbáltam igazságos lenni, hogy én ne kövessem el ezt a hibát, és igen, aláírom csúsztak apróbb hibák a számítasaimba, de úgy vélem derekasan helyt álltam. - itt egy pillanatra ki is húzza magát, majd elengedi újra magát - Mikor híreket kaptam felőletek, mindig imádkoztam, hogy ne halljam a halál híreteket, és szerencsére ez nem is történt meg, szóval... igazán hálás vagyok. És tudom, hogy ez nem az isteneink nek köszönhető, hanem java részt neked. Amiért... ismételten köszönetet kell, hogy mondjak. Köszönöm, hogy vigyáztál Londonra, Fitzre, Lekora, és a többi emberünkre. Na meg ersze magadras.
- Mindannyian túlságosan támaszkodtok rám - sóhajt - Nina, el sem tudod képzelni milyenek az istenek. egyet mondhatok. Csak - drámai szünetet tart, hagyja a levegőt megfagyni - csak nekik köszönhetjük, hogy életben visszatértünk. Illetve... erről majd később, most folytasd, hallgatlak.
És valóban újra elcsendesedett, Nina mellett az asztalnak támaszkodva, karbatett kézzel figyelt.
-Ami azt illeti, én sem tétlenkedtem.. Nem csak tanultam a politikáról, hanem mint kiderült, újra tudom használni az erőmet. És... ami azt illeti, még többet is. - ezt kissé visszafogott hangnemben mondja, hiszen tudja, mennyire nem szívlelik ezt a képességét - Már nem csak másokat, de magamat is képes vagyok gyógyítani. Ebbe a pár évbe kísérletezte, de még mindig vannak olyan dolgok, amik nem mennek biztosra, de már kordában tudom őket tartani, legyen szó bármiről. Rettenetesen boldog vagyok, hogy újra itt vagytok, még ha ti nekem annyira nem is. - nem akarja magát áltatni, hiszen nagyon is tudja, hogyan gondolnak rá. Ő az, akit mindig meg kell menteni, vagy kotnyeleskedik, esetleg mindenféle lelki panasz miatt csak úgy fogja magát, és kiszökik a palotábó,csak hogy valaki utána loholjon. A bezártság átka...
- Hogy a politika hogy ment, vagy hogy nem, azt hiszem Leko, vagy London már beszélt veled. az az igazság, hogy én nem értek hozzá annyira, hogy megítélhessem, mennyire végeztél jó munkát. Abba pedig inkább bele se szeretnék gondolni, hogyan kísérleteztél az öngyógyítással - állítja meg Ninát ismét. Feddő szavai mellett vonásai is egy pillanatra Londonosan megkeményednek, igen szigorú ábrázatot ölt, majd int, és ennek a rosszallásnak a helyét átveszi a figyelem, és egy pajkos szikra is szomorkássá váló tekintetében.
- De azt hiszem nem hoztam szégyent ránk még a bálon sem. Meglepően jól viselkedtünk Fitel. Úgy értem... Én így látom. - aztán ki tudja, hogy Fitz szabad perceiben miket csinált, ami nem lett volna illő - És ezt még Fitznek sem mondtam, de... emlékszel még a bátyámra? Raul... noss... ott szolgál, mint az egyik királyi testőt. Megváltozort. Nem iszik, nem legyeskedik a lányok körül, és igen felnőttesen viselkedett. Meg... felelősségteljesen. Büszke vagyok rá. Mintha egy új emberrel találkoztam volna akkor. De kérlek ezt ne mond el senkinek. Félek, ha kiderül, valami rosszra fognak gondolni, és ki tudja mi lesz annak a következménye. Az ottaniak sem tudják, hogy mi ketten testvéri kapcsolatban vagyunk. Félt, hogy hogyha kiderül, talán száműzik onnan is. Nem lehetett neki könnyű... - szomorodik el
- Fölöslegesen aggódsz. Fitz tudja, hogy Raul is ott volt, de nem hiszem, hogy beszámolna róla a királynak - vállat von. - Jelentéktelen véletlennek ítélte, nem is foglalkozott vele.
Leengedi kezeit, maga mellett támaszkodik meg, de végül feláll és körbesétála az asztalt megáll a lánnyal szemben. Nyaka körül matat, majd egy egyszerű acélláncot húz elő ruhája alól, majd leveszi nyakáról. A lánc végén egy Fitzével egyező gyűrű lóg, mely hideg koppanással ér a kemény fa asztalhoz. Frey az asztalra támaszkodik fölötte, és eleinte le se veszi róla pillantását.
Aztán Ninára néz.
- Most én jövök - mély levegőt vesz és visszanéz a gyűrűre, amelyben a belefoglalt ékkövek hideg fénnyel izzanak. Nem úgy, mint Fitzé, sokkal gyérebb fényük van, ugyanakkor mind azonosan és folyamatosan világít.
- Egy, mely leláncol. Egy, mely szabaddá tesz - Olvassa fel a gyűrű belsejébe vésett idegen nyelven írott szöveget, és nam hagyja Ninának, hogy véletlenül is megérintse az apró ékszert. Csak szemmel nézheti meg a lány. - Kapaszkodj meg, mert ez rázós hír lesz. Fitz meghalt.
Hagy némi szünetet, hogy a hercegnő feldolgozhassa, pontosan milyen szavak és milyen sorrendbe hagyták el a varázsló száját.
- Aeda és néhány druida segítségével napokig küzdötünk érte, míg vissza tudtuk hozni az élők közé. Hogy megértsd hogyan, ideje tisztességesen bemutatkoznom, bár előfordulhat, hogy már te is rájöttél néhány dologra - felegyenesedik és kihúzza magát. - Bár felvehettem családom nevét, sose mutatkoztam be úgy, mióta varázslóvá váltam. Sacrif Frey vagyok. A nevem azt jelenti: Freyrnek szánt áldozat. Életem és sorsom a nap minden percében Freyr kezében van, de a történet nem ennyire egyszerű, és em mennék bele pontosan miért, de a lényeg annyi, hogy Brand'haardnak köszönhetően képes vagyok bizonyos keretek között a szellemvilágba is átjárni.Így hoztam vissza Fitz lelkét. Azondban míg ő az Árnyak és a Fény között jár a peremen, én a fény útját járom, és ha akarnék se tdnék mást tenni. Ez a gyűrű és a párja - biccent le az asztalra - mind, ami jeleleg velünk tartja. Hozzám van kötve az élete, de ez csak egy ideiglenes megoldás, Fitznek választania kell két élet között, mindkettővel nem élhet. Az előnye, vagy hátránya, ki hogyan nézi, hogy ez a kapcsolat olyan dolgokra tesz minket képessé, amit én korábban elképzelhetetlennek hittem. Egyes pillanatokban látjuk, érezzük, amit a másik, halljuk, amit hall, és nem egyszerű elkülöníteni azt sem, hogy éppen ki beszél.
Felveszi az egyre halványabban pislákoló kis ékszert és ujjai között forgatja, mielőtt újra átveti a vékony acélláncot fején, majd becsúsztatja ruhája alá ismételten. Ninát nézi egy picit, próbál a lány gondolataiban olvasni, de ez nem olyan egyszerű, mint barátjáéében.
- Ez - mutat a teremben körbe, majd az ajtóra, amire ráolvasott - segít abban, hogy biztosan én álljak itt előtted, nem ő. Mióta visszatértem a kastélyba nem láttál, mert minden erőm és figyelmem annak szenteltem, hogy megérthessem a kötelékünk korlátait, illetve hogyan tudnánk irányítani. Gondolhatod, nem ideális egymás fejében lenni minden nap és éjjel - kis mosolyra emelkedik szája szeglete -  a távolság mondjuk segített, de most újra nehezebb. Csak végre többet tudok. Azonban Fitz erre nem képes, és megtanítani se tudom neki, amire rájöttem.
Az ajtó felé nyújtja visszafeszített tenyerét, majd egy törlő mozdulattal balról jobbra mozdítja kezét, mire az ajtón a feketeség átlátszóra vált. Kint Fitz áll éppen türelmetlenül a falat támasztva.
- És azt is érezzük, nagyjából merre van a másik. Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy London tudja, hogy és merre van egyetlen fia, bár a két varázslat természete más.
Fitz kinyitja szemét és unottan felnéz, mintha megérezné, hogy róla van szó.
- Nem hiszem, hogy bárhogy segíthetnél. Fitzet nem meggyógyítani kell. Illetve ha igen, akkor se a testét. Egészségesebb, mint valaha, de ezt úgy láttam te is észrevetted.
- Szóval AZT MONDOD, HOGY FITZ MEGHALT, DE TE ÚJJÁ ÉLESZTETTED a képességednek köszönhetően, ami az, hogy lelkeket vándoroltatsz ide-oda. - nem szak szavakkal, de ezt a lényeget szűrte ki - Akkor ezért van az, hogy mindig ép bőrrel meg tudta úszni az adott helyzeteket? Mert te mindig megmentetted. Bár gondolom ez most sokkal komolyabb volt, mint bármelyik, hiszen mint mondtad, napok teltek el a  "gyógyítás" alatt.- erről eszébe jut az, amikor először találkoztak. Hiszen akkor is épp őt gyógyította, bár nem tűnt valami halálinak Fitz.
- Rendben, ezt elfogadom, hiszen sok embernek vannak ember feletti képességei. Ha jól tudom még Fitznek is. Persze ez csak egy apró sejtés, de valami azt súgja, hogy ő sem az a normális kategória. - homlokához érinti kezét, s picit megdörzsöli.
- Két út? Miféle két út? A sorsára gondolsz? Valamiféle döntéshozatal? Mármint.. egy nagyobb volumenő, mondjuk hogy melyik királyságot fogja még bekebelezni?
- Viszont ha képesek vagytok egymást érzékelni, meg egymás fejében lenni, akkor az azt jelenti, hogy... - itt a sápadtság mellé egy kis szín is kerül az arcára - Ne haragudj, de muszáj megkérdeznem: Amíg távol voltunk, volt esetleg olyan, amit... esetleg... jobban érzékeltél? Vagy... átadta neked a helyét, vagy nem tudom hogy is fejezhetném ki magam... - ez olyan zavaros, ő pedig olyan furcsán érzi ettől magát.
- De azt mondtad, hogy ez nem egy örök érvényű dolog. Akkor mégis meddig? Egy hét? Egy hónap? Egy év? Életed vége? - a választól már előre is fél. Mit neki az, hogy esetleg Frey jobban betekintést nyer az ő kis szerelmi életébe.
Egy-két percre még lecsitul, mielőtt folytatná - Félre ne értsd, köszönöm, hogy mind ezt elmondtad nekem, de... ha nem segythetek nektek, ahogy azt állítottad... akkor miért mondtad el nekem? Fitz nem bízik bennem, és semmi olyan információt nem bízik rám, ami ilyen komoly, mert állítása szerint tudja, hogy kifecsegem, vagy beleszólok, mert azt hiszi, hogy kényszeresen segíteni akarok neki bármi áron. - persze van benne valami, de ezt a részét tényleg nem érti Frey részéről. Mégis mit kezdjen ezzel az információval? Hiszen... így minden más lehet, ha persze engedi...
- Nem tudom, Nina... őszintén nem tudom - szomorúan néz le a másikra az asztal túloldalán - tényleg nem akarom elveszíteni, és bármit megtennék, hogy ezt elkerüljem. Fitznek sokmindenben igaza van, és nem borzalmas emberismerő, de néha meglepően ostoba tud lenni. És önfejű. És senkire nem akar támaszkodni. Talán ha elégszer látja, hogy nincs igaza, végre belátja, hogy tévedhet, és a világ nem olyan, amilyennek ő azt bemeséli magának. És igen, sajnos ez egy komoly probléma... ha azt érzi, hogy mindenki tolja és tolja, hogy végre válasszon, egészen biztosan elege lesz az egészből.
Elgondolkodva emeli egyik kezét állához és megdörzsöli azt. Mintha belülről száját is harabdálná gondolkodás közben...
- Nézd, azt csinálsz ezzel a tudással, amit akarsz - egy pillanatra elhallgat ahogy eszébe jut valami - természetesen ameddig nem ártasz Fitznek. Nem tudom, mi a helyes döntés, de ha mást nem, tekintve a történteket, jogod van tudni legalább arról, mennyi ideje van hátra. És... - kicsit elhalkuló hangon teszi hozzá még az utolsó mondatot - hogy talán sose lesztek egészen egyedül.
Nina újra csak elhallgat. Maga sem tudja, de valamiért könnyek szöknek szeméből. - És... Mi lesz akkor, ha eljön az idő? - néz fel újra Freyre, miután megtörölte arcát - Eltűnik örökre? Vagy van esély arra, hogy... Nem... - nem tudja kimondani ezt a szörnyen fájdalmas szót - Hogy.. Éljen?! Ha sikerül neki addig választania, akkor még van remény, nem?
- Ha eljön az a vörös hold, meg fog halni. Kis szerencsével gyorsan - jobb kezét lecsúsztatja a mellette álló székre és rászorít a háttámlára. - Az az igazság,hogy nem tudom, én képes lennék-e választani a mágia és a saját életem között. Egy dologban biztos lehetsz, Nina. Nem veszi félvállról ő sem, a nap minden percében vele tart a gondolat, hogy ennek a status quo-nak nemsokára vége. Tudom.
-De ha már így benne vagyunk... Mesélnél nekem arról az átokról, ami Fitzen van? - ha nem tőle, majd mástól megtudja. Frey azt hitte tud róla... Milyen kis naív... És ő mennyire az, hogy elhitte Fitznek mikor képes volt a szemébe hazudni
- Hát - vonja meg a vállát - nem szívesen beszélek róla, de gondolom elmondhatom. Nem mintha Fitz titkolná, vagy ilyesmi... Igazából ő az első a Raatusok között, aki nyíltan vállalja, hogy vérmágia fut az ereiben. Errefelé nem igazán ismert, de Korridorban mindent, ami tisztátlan, bűnös és gonosz a vérmágiához kötnek. A legősibb és legerősebb ismert mágia, úgyhogy nem is értem, hogyan volt képes bárki ezzel megátkozni a családjukat. Rendszerint minden gyermek örökli a családban, de nem mindenkinél ugyanúgy manifesztálódik, illetve nem is ugyanolyan erős. Nem tudok róla túl sokat,alig vannak feljegyzések is róla. Maga a varázslóvilág is kivetette azokat a tanoncokat, akik önszántukból keresték a tudást - megvonja vállát -, gondolom valamiféle kapcsolat valóban van az emberek negatív oldala és eközött az... adottság között. Nem tudok senkiről napjainkban, vagy az elmúlt történelemben, aki megtanulta volna, úgy tűnik minden varázshasználó születik vele.