Már mindenki Ninára várt, mikor a lány megérkezett. Fitz lepattant Henbane hátáról, hogy kinyissa a hintót a lány számára.
- Már rég messze kéne járnunk - morgott, majd becsukta az ajtót, és rácsapott a kocsi oldalára, hogy mehet. Aztán maga is felpattant a nyeregbe, egyenruhájában épp úgy nzett ki, mint bármelyik másik katona a kíséretükben, bár oldalán egy új, Londontól kapott kard lógott.
Mikor kihajtottak a kastélyból vissza se nézett, épp csak a hintó mellé léptetett.
Nina gondos tervezésének köszönhetően mindig szárazon, és puha ágyban tudtak aludni, lletve a lovak is rendes ellátást kaptak. Az út nagy része eseménytelenül telt, egyszer banditákba botlottak ugyan, de látva a fegyvereseket azok hamar letakarodtak előlük.
Mikor megérkeznek szinte azonnal két apród ugrika hintó mellé, hogy segítsenek Ninának kiszállni, illetve körbevezetni endégeiket a rezidencián. Mire a szobájukhoz érnek, már az utazóláda is bent van, és épp két szolgálólány jött további apródokkal és ládákkal.
Fitz intett nekik, hogy várjanak kint, vagy menjenek, egyelőre nem lesz rájuk szükség. Beengedte az apródokat maga előtt, akik eltűntek egy oldalsó szobában.
- Vacsorára nagyjából két óra. múlva várjuk önöket. A vendégek nagyrésze már megérkezett, ma a holnapi bál programjáról kaphatnak tájékoztatót, utána pedig szívesen látjuk önöket egy borkóstolóra, hogy kiválasszák, mit fogyasztanának legszívesebben másnap. Kellemes kikapcsolódást.
Aztán idegenvezetőjük meghajol, majd lelép.
Fitz körbenéz, majd leveszi övét, kardját. Az ágyra fekteti őket, katonai egyenruhájának felsőjével együtt. Épp ingét gonbolja ki, mikor megszólal.
- Nina, szólj valamelyik szolgálónak, hogy melegítsen vizet - tervei szerint addig ő először is arcot mosna, mert már nagyon elege van a porból. Hosszú volt a mai nap.
- Rendben, máris intézkedem. - bármit, csak ne kelljen Fitzre néznie, amíg az öltözködik.
Kimegy hát az ajtón, de nem kell sokat bóklásznia. Az ajtó előtt kettő cseléd is álldogál, hogy dolguk végeztével majd el tudják kísérni őket az étkezőbe. - Remek! Megtennék, hogy felmelegítenék a vizet?
Az egyik bólint, majd leszegett fejjel megy be, hogy megcsinálja a kiszabott feladatot Nina addig visszamegy a szobába, Fitzhez
- Te mit ennél holnap? Úgy hallottam, hogy az itteni különlegesség a vad hús, áfonyával. - csacsogja. Persze nem hiszi, hogy Fitzet érdekli a dolog, de mivel az úton nem beszéltek, illetve a fogadókban is külön szobájuk volt, már kell neki a beszélgetés - És még a bort is kitűnőnek vallják. Bár nem hiszem, hogy sokat innék belőle. Azt hallottam, hogy hamar árt a józan észnek.
- Nem tudom. Gondolom, amit adnak - két keze között kötéllé tekeri a puha törölközőt, majd társa nyakát fogja át vele. Elölről, vagy hátulról, teljesen mindegy. - Van kérdés, ami jobban érdekel. Pééldául... egyedül fürdök, vagy lesz mellettem egy sellő is?Majd hátat fordít  a hercegnőt meg ott hagyja a kissé nedves szövetdarabbal, csináljon, amit jónak lát.
Nina nem követte, így egyedül kellett elmerülnie a forró fürdőben. Mikor kiment, a lány már épp nagyban kszülődött a fürdőhöz, illetve az utána való átöltözéshez.
- Megvárjalak? - Kérdezi a lányt, de jót kuncog annak reakcióján, ahogy lehuppan a társalgóban a kanapéra. - Persze, meg is állapodhatunk. Valahogy... - csuklójval köröz, ahogy gondolkozik - hasznossá tehetem magam... máshol, ha valamit ebből én is profitálhatok később. Mit szólsz?
Haját fogva, a kis fésülködő asztalnál ülve néz a tükörből Fitzre. Szájában egy kis csat, amit előbb beépít frizurájába, csak az után válaszol - Meglepó mennyire szemtelen tudsz lenni. - fordul immáron felé - Legysn elég profit számodra, hogy a te ruhádat viselem holnap. Bár még nem láttam, a koronázási ruhámból kiindulva biztosan... Mutatós darab lesz. - itt a mutatóson van a hangsúly, amit ki is emel - Viszont jó lenne együtt lemenni a vacsorára, szóval.. Adj egy órát. - ezzel eltűnik az ajtó becsukásával. 
Haját fogva, a kis fésülködő asztalnál ülve néz a tükörből Fitzre. Szájában egy kis csat, amit előbb beépít frizurájába, csak az után válaszol - Meglepó mennyire szemtelen tudsz lenni. - fordul immáron felé - Legysn elég profit számodra, hogy a te ruhádat viselem holnap. Bár még nem láttam, a koronázási ruhámból kiindulva biztosan... Mutatós darab lesz. - itt a mutatóson van a hangsúly, amit ki is emel - Viszont jó lenne együtt lemenni a vacsorára, szóval.. Adj egy órát. - ezzel eltűnik az ajtó becsukásával. 

***

A vacsora eseménytelenül telt. Üres fecsegések a többi vendégekkel, és finom ennivalók.
Bár egy valami felkeltette Nina figyelmét, az pedig nem volt más, mint a katonák közt lévő bátyja. Rault úgy tűnt befogadták, s most igen előkelő pozíciót kapott a király oldalán.
Nina nem mert oda menni, nehogy leleplezze a fiú valódi kilétét. Elvégre.. Ha valaki félreérti, még hiheti azt is, hogy Anarothnak kémkedik. Nem mert kockáztatni.
Aznap este Nina és Fitz egy ágyon osztozva tértek nyugovóra.

***

Másnap reggel Nina egyedül ébred fel. Hívatja a szolgákat, s amint előmelegítik számára a vizet, elküldi őket. Ládáiban addig is előkotorta olajait, amivel a vizet finommá illatosítja.
Elpepecsel a hajával, nem sajnálja rá a pakolásokat, és a különböző kencéket, így a víz habbal lesz tele, amiből szinte ki se lát. A felét elfujdogálja játékosan, mikor is az ajtó nyitódik, majd Fitz lép be rajta hatalmas vigyorral a száján.
- Mit keresel itt? Azt hittem egész napos elfoglaltságod lesz. - húzza összébb magát, ahogy egyre közelebb ér hozzá.
- Ó, Nina - húzódik pajkos vigyorra szája sarka, ahogy beljebb engedi magát. Lassú, megfontolt lépésekkel közelít a kád felé, majd annak szélére fekteti egyik alkarját, másikkal pedig a fodrozódó vízbe nyúl, hogy hátranyalja vele rövid haját. Aztán könyökölve kezébe fekteti állát. - Csodás időzítés, mi lenne, ha én is csatlakoznék?
Jelentőségteljesen a lány arcáról a vízre, illetve mintha azon túl is nézne.
- Csatlakozni? - vonja fel szemöldökét, majd ahogy Fitz lenéz a vízre, a habokat közelebb húzza magához - Hát... A víz már igencsak kihült, szóval gondolom ezt te sem gondoltad komolyan, és... - szabadkozik, de úgy tűnik költői kérdés volt, hiszen Fitz már vetkőzik is - Jó, legyen, de ha megfázol, ne hibáztass! - kapja el róla tekintetét
Miután Fitz levetőzöt még megragad egy kisebb rönköt, kinyitja az ajtócskát a kád mellett és bedobja a parázsra. Némi füst ugyan így kiszökik, de hamar eloszlik a levegőben és imét csak Nina illatos olaját érezni.
Meztelenül a lány mögé lép és vállára téve erős kezeit kicsit megmasszírozza nyakát, állait, majd kicst lejjebb bicepszét is.
- Vállalom a kockáztot - suttogja fülébe, majd egy ujjal végig cirógajta egyik oldalától a másikig hátát közvetlenül lapockái felett. Aztán belép a kádba, leül, majd elmerül kicsit, aztán ismét feljön a víztükör embereknek szánt oldalára.
Nina jobban elmerül a kádban, majd fejét Fitz felé fordítja, majd finoman megsimogatja arcát, így lemossa róla a habot. -Jó látni, hogy jobban vagy. - fordul felé feljes testével is, úgy mosolyog rá
- Ennyire vad következtetéseket inkább ne vonj le - komorulnak el vonásai, de csukott szemén keresztül nem lehet megmondani, pontosan mi jár fejében. Nem mintha amúgy bárkinek könnyű dolga lenne, aki erre vállalkozik...
Bal kezét feje mögé hajlítja, jobbat az ablak felé nyújtva vet egy pillantást gyűrűjére. Benne a kövek mind csendes unalommal pillantanak vissza ezer csiszolt arcukkal.
- De abban talán igazad van, hogy itt más dolgokra kell, és más dolgokra is tudok figyelni - persze mindez sak illúzió. Időhúzás, és ezt Fitz is tudja, ugyanakkor nem hagyja, hogy ez az epró részlet átüssön szavain. - Például... - fordul maga is Nina fel, és kissé feljebb csúszik, hogy bal kevével ki tudjon könyökölni a kád szélére. Bal lábát kinyújtja de a jobbat behajlítva tartja, ezzel gátolja meg, hogy visszaereszkedjen a víz alá.
- Például veled még nem is foglalkoztam, mióta a vízben vagyunk... pedig nagyo úgy tűnik, erre vársz már percek óta.
- És akkor a mostani beszélgetésünk micsoda, ha nem foglalatoskodás? - kuncogja - De most, hogy mondod, igazad lehet. Nem gondolkodik, egyszerűen csak hirtelen megfontolásból közel hajol hozzá, s a szája már a fiúén is. Ahogy csókja egyre jobban elmélyül, úgy húzódik egyre jobban hozzá. Keze, ami eddig Fitz arcán pihent, most nyakára vándorol. Szinte már el is felejti, hogy hol, és hogyan is vannak... Egymás mellett. Ahogy elhúzódzkodik tőle, tekintete még fátyolos az újonnani szerelmes csóktól.
- A beszélgetés kevésbé, ez annál inkább... - a lány dereka után nyúl, és visszahúzza magához, majd kicsit hanyat fordul, hogy rá támaszkodhasson.
Egy mosoly húzódik ajkára. - Azt hiszem így már sokkal jobb. Szeretem, ha szentelsz rám egy kis figyelmet. - nevet fel - Meg tudnám szokni
- Ha meg tudnád szokni, ne csinálj úgy, mint aki egy csók után végzett is.
Fitz lenéz a vízre, és büszkén konstatálja, hogy a védelmező habok nem követték Ninát a kád ezen oldalára. Ha a hercegnő nem mocorog nagyon, elengedi derekát, és gerince mentén futtatja végig ujjait fel, aeddig kényelmesen elér, majd le, egészen derekáig. Aztán újra fel, de csípőjéig cirógatva hibátlan bőrét.
Karját lecsúsztatja a peremről, Nina alatt átbújtatva derekát a másik oldalról fogja át, így méginkább magára húzva őt. Aztán jobb kezével álla vonalán simít végig és újabb csókot lehel ajkára.
- Ha átmászol az ágyba, mutatok mást is, ami tetszene - ígéri, kék szemében ezer csillám a víztükörről visszaverődő fény.
- Azt hiszem erről le maradsz. - harap orrára, majd lepördül róla - Sajnálom, de a jó dolgokra várni kell. - utal itt magára vicceskedve, de azért még megcsókolja futólag, majd a kád melletti székhez nyúl, ahol elveszi a köntöst. Bár a fele belelóg a kádba, de ügyesen tudja takarni minden porcikáját. Kikászálódik, haját még kifacsarja - Engedelmeddel távozom - pukedlizik udvariasan, majd bevonul a szobába
Fitz nem is fordul a lány után. Leereszkedik, a víz alatt megborzolja a haját és ezzel megmosottnak nyilvánítja.
Aztán hasán összekulcsolja kezeit, és úgy néz be a hálóba, Ninára.
- Sokkal szívesebben vetkőztetnélek, de ha gondolod, segíthetek - szól neki - em nagyzolásképp - de, pontosan nagyzolásképp mondja -, de elég jól tudok fonni is.
- Vetkőztetni? - fordul Fitz felé, hatalmas tányér szemekkel - Köszönöm szépen, de azt hiszem a vetkőzést megoldottam, mint látod. - minden esetre kezdek félni tőled. Nem szoktam ehhez a kedves énedhez. - mosolyog rá, majd kihúzva magát, hogy a ruha ne mutasson többet a keleténél előre söpri haját - Hálás lennék, ha segítenél. - egyezik bele, s míg begombolja a hátán az apró gombokat, szinte libabőrös lesz érintésétől. Az haggyán, hogy elől mutatós a ruha, de hátul még inkább. Persze ott a csipke, de akkor is fedetlennek érzi magát. Olyan... Védtelennek. - Azon gondolkodtam, hogy miért ilyen ruhát választottál... Olyan... Ostobán érzem magam benne. - nézegeti magát közben a tükörben, majd a háta mögött lévő Fitzre. 
A hercegnő oldalához lép, hogy jól látható legyen izmos teste, míg begombolja a hát- és oldalrészének találkozásánál elrejtett gombokat.
- Szóval, befonjam a haját, kedves? - hajol meg, mint egy apród, de mozdulatában olyan nemesi elegancia bújik meg, amit egyszerű pórnép még órák hosszat tartó gyakorlással se lenne képes utánozni.
- Noss, készen állok, hogy kezelésbe vegyenek értő kezeid. - fordul is felé testével, de mikor Fitz mögé ér, nem fordul vissza a tükör felé, csak csillogó szemekkel néz fel rá - Ugye finom leszel, és gyengéd? - kuncogja. Persze direkt fogalmaz kétesen. Ezt pedig igencsak viccesnek találja.
Fitz jobb lábával Nina mellé lép, így az asztal és maga közé zárva a lányt. Közel hajol, de nem csókolja meg.
- Amilyen gyengéd még senki az életedben - szeme kékje játékosan tűnik el, ahogy a lány nyakára néz, majd lehelletfinom puszit nyom a hibátlan bőrre. Aztán éppen súrolva azt elaraszol a kulcscsontig, és oda is hint egyet. Aztán csak áll egy pár másodpercig mélyen belélegezve Nina illatát.
Lassan felemelkedik, és a hercegnő derekára téve kezét megfordítja őt, kihúzza a széket mellette, hogy leülhessen. Aztán nekiáll dolgozni.
Annyira nem gyors, mintha két cseléd csinálná Nina haját, de véges időn belül elkészül, és valahonnan, látszólag a semmiből, ahogy a tőröket és késeket is szokta, még egy fehér tigrisliliomot is elővarázsol.
Újra a társa nyakához hajol: - Csodásan nézel ki - csiklandozza lehelletével szádékosan - bár kicsit túl vagy öltözve.
Kuncog, ahogy felegyenesedik, majd az ajtóhoz sétál, kinyitja, és Ninára vár.
-Túl öltözve? Hiszen te választottad ezt a ruhát! - áll fel, majd ahogy egyre közelebb ér Fitzhez, leesik neki - Oh... Ami azt illeti, ennél jobban nem is mutogathatnám porcikáimat, mint ahogy azt most teszem. - belekarol a fiúba - Ha ezzel nem keltem fel egy lélek figyelmét sem, akkor semmivel 

***

A terembe mikor belépnek először nem is figyelnek fel a párosra, csak mikor elhaladnak mellettük.
Egész nap nem jutott sok falathoz, de a ebédre aznap a bálon csak falatkák voltak, amivel nem biztos, hogy átvészelheti az nap hátralevő részét ennyi borral körbevéve. Még szerencse, hogy vacsorára kiadósabb adaggal készülnek Egy azolgáló lép hozzájuk, s elvesz a tálcájáról egy pohár bort
- Drága Fitz, igyunk az itt eltöltött időre, és a vele járó kellemes emlékekre.
Fitz a lányt követve szintén elvesz egy poharat a felszolgálótól, és a köszöntő közben kicsit megemeli azt.
- Így legyen - arcára ugyan az a kifejezés kúszik fel, mint aikor Nina panaszkodott öltözékére. Mikor társa belekortyol a borba, ő szép lassan végigpásztázza "alkotását", immár élesben.
Fitz egy ideig hagyja Ninát enni, illetve másokkal beszélgetni, de mikor odalép hozzá egy kuncogó hölgykoszorú legfiatalabb, és egyben leglehengerlőbb tagja, komoly választás elé állítja a sors. Vágyakozva néz ugyan a nála néhány évvel fiatalabb - szinte még kislány! - szépségre, de Nina felé tartja üres kezét.
- Sajnálom, épp most készültünk mi is a parkettre - feltételezett táncpartnere felé fordul -, noss, ha jól emlékszem nekem ígérted az elsőt?
Kérdése mellé pajkosan csillan meg szeme is. Annyi mindent jelent ez a kis kérdés, és mégis, a keringő magávalragadó, gyengéd dallama mellett egyben a legártalmatlanabb dolog is, ami elhagyhatta Fitz száját.
Magához húzva Ninát, élvezettel, és persze elképesztő kecsességgel. Lépéseiket néhányan irigyen, mások lenyűgözve figyelik. Mikor a zenekar dallamot vált, a fiú megállítja egy picit, egyik kezét a lány arcára helyezve csókot lehet ajkaira. Bár nem ők az egyetlenek, akik így tesznek, és nem is ők vannak a terem közepén, mégis a legtöbb szemár rájuk szegeződik.