Frey és Nina a birtokon maradtak. Mivel Freynek egy kis nyugalomra volt szüksége, ezért úgy döntött nem fogja egyből visszavinni a lányt a kastélyba.
Egy elvétett fél mondatból Frey elárulta későbbi céljukat. A Kószák Szállásánál találkozik legközelebb Fitzel, de oda már Nina nem mehet velük. Ami azt illeti, nem is biztos, hogy találkozik egy ideig a korridori csapattal.
- Mi az a Kószák Szállása? - lép Frey elé - Akkor egy héten keresztül itt maradok veled, - dönti oldalra fejét - azután megyünk oda? Hol van? A hangsúlyodból ítélve veszélyes hely lehet.
Mi is volt a Kószák Szállása... Hát, eredetileg egy bordélyház, de a szebbik, kultúráltabb fajtából. Aztán mikor kiöregedett a társaság, de fiatalok nem jöttek már csak mellékszolgáltatásként üzemelt a kéjkereskedelem, átcsaptak étteremmé, illetve a felső díszes emeleteket jó pénzért kiadták éjszakára.
Mára három részre osztották, ami egy akkora épületnél nem is meglepő. Az alsó részen söröző-borozó nyílt, és a nagyobb társasági termekben, ahol régen félpucéran illegették magukat az örömlányok különféle bálokat és fogadásokat rendeznek. Kis létszámúakat, de puccosakat. A felső szinten pedig továbbra is a régi szobák vannak, szépen rendbentartva, néhányat pedig szétválasztottak két kisebbre. Mindenféle népség megfordul arrafelé, és bár igényes a környezet, és az emberek többsége is, kifejezetten veszélyes.
- Hogy is mondjam... egy korridori szórakozóhely, nem messze a határtól. Az első városban nyitották. De attól tartok oda nem jöhetsz velem. Nem kell egy hétig se maradnod, de egyedül nem engedhetlek az udvarba se, úgyhogy két-három napot biztosan marasztalni foglak.
- Miért nem mehetek? Mert veszélyes? Igazából London a király, én meg csak egy porszem vagyok a homokban. Nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoznék. Végülis még a hadviseléshez sem értek, meg... noss az uralkodáshoz úgy alapjáraton - Frey felé fordul. - Képzeld, az első intézkedésemkor elraboltak, és egy barlangban tartottak fogva. Kinek hiányzik egy bajkeverő "kis fruska"?
- Attól, hogy nem te uralkodsz még nem vagy porszem. Egy jelkép vagy, és jelenleg második a sorban. És a legsebezhetőbb - elhallgat, hogy Nina felfogja mit is mondott, majd folytatja - továbbá van neked elég személyes rosszakaród is. Nem jöhetsz, és ennyi.
- Második? Jelkép? Milyen hízelgő.. - ki is húzza magát, aztán kicsit lazábbra veszi.
Az este még pár szót váltottak Frey lakásáról, de mivel a mágia jelentős szerepet játszott benne, Frey nem akart nagyon belemenni, hiszen Nina úgysem értette volna.

***

Már hajnaltájt felkelt Frey és anyja is, gyorsan elvégezték a ház és az állatok körüli munkát. Inasuk is befutott, alig pár perc késéssel, de hozta barátját is, így gyorsan elkészültek.
Miután az állatokat ellátták, elpakoltak, a két legény Frey anyjával kocsira pattant, és elmentek egy lóvásárba. A pletyka szerint az egyik nemesúrnak nagyon ígéretes csikója született, és mindenképp látni akarta az asszony is, noha még elég kicsi.
Frey Szellővel töltötte szabadidejét, kint, a ménessel. Még mindig viszonylag korán volt, mikor visszatért a házba összepakolni pár cuccot a nyeregtáskájába.
- Nina, hogyhogy nem alszol? - kérdezte szórakozottan, oda se nézve a lány felé.
Bár Nina nem volt hangos, sőt még csak szem előtt se volt, Frey valahogy mégis kiszúrta, még mielőtt felhívhatta volna magára a figyelmet.
- Na már mindegy is, ha ébren vagy, pakolj össze, amit hozni szeretnél. Kiugrunk a faluba, hátha hallunk valamit. Még alkony előtt bőven viszajövünk, ha nem hozol semmit, az se nagy baj.
Az ő táskái se roskadoztak épp, viszonylag lapos volt, és meglehetősen könnyű. Inkább tekercsek, fiolák kerültek a zsákokba.
- És mit kellene hallanunk? - egy percre megtorpan - Lina felől, igaz? - nyel egy picit - Nem hiszem, hogy fogunk, de próba szerencse.
- Ebben bízom, igen, de ha róla nem is hallunk semmit, másról még lehet. Néha a nép sokkal hamarabb értesül dolgokról, mint maga az udvar, vagy a nemesség.
Kétség kívül Freynek sose volt büdös a munka és a koszos parasztságtól sem riadt vissza. Nem tartotta magát feljebbvalónak a köznéptől csak azért, mert ő jobban élt és más képességei voltak. Sőt, hogy mennyire sokat is érhet a nyitott fül egy vásáron, azt külön Fitztől tanulta meg.
Segített felszállni a lóra Ninának, majd maga is felpattant és ráérősen idította meg Szellőt. Saját lován csak egy nyereg volt és egy nyakszíj, ő ezúttal nem kantárazta fel hátasát.
- Úgy hallottam vándorelőadók érkeztek a hétvégi vásárra. Kisebb felfordulást keltettek, most mindenki a főtéren fog lebzselni, ha épp nem a piacon vásárolnak.
- Vándor előadók? - oldalra dönti fejét - Megnézzük őket? - előtör belőle a gyerekes énje - Hallottam régebben, hogy apától kértek engedélyt a kastély udvarába, de apa nem engedte. Sose láttam még ilyesmit, de nagyon érdekelne. Vannak tűzköpők is, meg gólyalábas óriások?
- Nem tudom, de szerintem igen. De biztos vagyok benne, hogy nélkülük is elég látványosak lennének... ők ebből élnek, tehát...
Tehát muszáj, vagy nem sokáig lennének egy társaság.
A városka már megérkezésükkor is zsong, a főtéren nagy tömeg van. Frey egy darabig mászkál ugyan, még vásárol is a piacon, miközben Ninának pont azt próbálja megmutatni, hogy nem feltétlen kell célzatosan rákérdezni valamire, hogy mást megtudjanak.
Azonban a lánynak azzal kapcsolatban igaza volt, hogy Lináról semmit nem hallanak. Még egy rejtélyes lányról se, egy hangyányi morzsa se. Sok más kiderült azonban, jobbára az ország mennyivel elégedettebb, és élhetőbb lett. Szólnak hírek a határ olyan szakaszairól, ahol még ugyan tartanak az összeütközések, de itt inkább személyes már a konfliktus, mint bármi más.
Delet kondít a harang, így az egyik árustól ebédre valót vesznek, míg haza nem érnek és Frey is utal rá, hogy ha Nina szeretné, mostmár megnézhetik a vándorokat.
A főtérre a nap ellen hatalmas vásznat feszítettek ki, aminek a közepét magasra tolták, hogy ne lógjon senki fejére. Pár akrobata ügyes mutatványokkal locsolt vizet a nézőkre a középen lévő szökőkútból, és úgy tűnik még az öregek se morgolódtak miatta. Színes kavalkádjuk és zenéjük valóban üdítő hatású volt, egészen feltöltődhetett minden néző.
Egy ideig Nina élvezi is, de aztán rossz érzés keríti hatalmába. Fészkelődik, nem áll egy helyben, csak néha ide-oda lépeget, fejét pedig jobbra-ballra forgatja, ahogy szemeit is. A tömegben kiszúr valamit, mire nem szól, csak tesz pár lépést, elengedi kezét, majd maga elé ugyan, de Freynek hátra szól - Mindjárt jövök...
A színes embertömeg, és amúgy is alacsonytermete miatt hamar elveszik népe közt. Egyre gyorsabb tempót vesz fel, mire futni kezd szinte megigézve a látottaktól. Észre sem veszi, hogy majdhogynem a vesztébe rohan, egy szintén sietős hintó elé.
Mikor a lány elkezd egyre feszültebben viselkedni Frey is mégjobban kinyitja a szemét. Nem látja ugyan, hogy társa mit vett észre, amitől egyik pillanatról a másikra megváltozott a viselkedése, de ki akarja deríteni.
- Felejtsd el! - mondja, de sajnos Nina gyorsabb. Ahogy elengedi a kezét már el is tűnik, és Frey mást se tud csak legjobb barátját átkozni. A helyzet ugyanis kísértetiesen ismerős.
Bár Frey mindent megtesz, nem éri el a lányt, ahol kilyukad a tömegből ugyan az az út, de jóval messzebb a hintótól.
- HÓÓÓ, ÁLLJ! - Kiálltja, de a kétlovas hintóból csak az egyik állat reagálna, a másik továbbra is bőszen húzza a kocsit.
A hintónak nincs hajtója, ami már furcsa, és érdekes módon senki nem vette észre. Az ijedt ló, amelyik meghallotta Frey szavát azonban reagált. Társát még hajszálnyivalpont el tudja rántani.
Nina idő közben megállt az út közepén. Próbált tovább menni, de valami nem engedte, és az nem a félelem volt. Persze az is bőven elkapta, amikor a hintó már nagyon közel járt hozzá. Kezeit maga elé tette védekezésképp keresztbe, habár nem sokat ért volna, ha nem reagál időben legalább az egyik állat. Szíve majd kiugrott a helyéről úgy zakatolt, szemeibe könnyek gyülemlettek, és végül mikor a "szorítás" enged, a földre roskad. Maga elé néz, továbbra is ijedten, még szólni se mer, csak szája rebben meg néha.
Ami még furcsa, hogy a tömegből senki nem vett észre semmit sem. Mindd elhaladnak mellette, mintha mi sen történt volna.
- Jól van. Ügyes kislány, jól van. Szép volt. Minden rendben - egyértelmű, hogy a varázsló nem Ninához, hanem ahoz a lóhoz beszélt, amelyik megállt. Így közelről ismerte csak fel, messziről inkább a pánik vezette szavát. Ő nevelte... a másikat azonban nem, és csak a szerencsének köszönheti valószínűleg, hogy a mellé fogott igavonó barom nem egy ereje teljében lévő csődör volt. Hanem csak egy állapotos kanca.
Freynek nem tűnik fel semmi, ami a lányt tartotta volna, mire odaér már semmi jele idegenkezűségnek.
- Még egy ilyen és magam zárlak kastélytoronyba! - Kel ki magából, de igazából nem dühös. - Minden rendben?
Kezét is nyújtja, hogy felsegítse Ninát, és minél hamarabb elkezdi hazafelé terelni. Már előre tudja, hogy a faju határán be fog ugrani egy ismerőséhez és nagyon gyorsan levelet küld Londonnak. Szegény feje nem bírja ezt a stresszt, előbb Fitz, most Nina, itt mindenki meg van gajdulva rajta kívül.
- Bocsánat, ne haragudj! Csak ne kiabálj! - húzza összébb magát a megszólított.
- Mégis mit képzeltél mikor elszaladtál? Mi az istent láttál? - Hangja feddő, de kérdése nem költői, valóban választ vár. Tekintetén látszik a nyílt érdeklődés is, barna szemei egy pillanatra se térnek el Ninától, tekintetét keresik.
Társa elnéz, és száját rágcsálva gondolkodik elmondja-e neki. Végül úgy dönt, hogy tesz egy próbát.
- Bolondnak fogsz nézni, de... hinned kell nekem! - néz fel szemeibe. Még mindig össze van zavarodva, de látni benne a komolyságot - Láttam, ahogy apa, aki igen, tudom, hogy meghalt... - tette hozzá gyorsan - beszélt a nővéremmel. Rólam... rám néztek.. tudom... érzem... Szerettem volna kérdőre vonni őket. Nem is tudom mi ütött belém, egyszerűen csak azt éreztem, hogy oda kell futnom hozzájuk, pedig nem akartam! A lábam vitt egy bizonyos irányba, mintha előre megtervezte volna... Apa idő közben eltűnt, de.. Lina.. őt követtem.
Valahogy úgy érzi, hogy Frey dilisnek hiszi, szemei ide-oda cikáznak arcán - Még mindig itt van. - súgja végül - De nem merek oda menni... - ismeri be.
Freynek nem kell kérnie sem, hogy mutassa meg mégis hol van az az itt. Egy irányba mutat, ahol a főtér egyik szobra áll, de egy lélek sincs közel se távol. 
- Ott sétál - ujja mozog, ahogy "követi" nővére lépté, majd hirtelen leengedi. - Eltűnt.. de.. ugye láttad te is? - fordul újra a fiúhoz - Nem hazudok, esküszöm! - újra elfogja az inger, hogy sírjon, de még tűrtőzteti magát.
Frey tapintatosan inkább nem mond semmit arra, hogy bolodnak kéne néznie. Jelen esetben egészen biztos, hogy Nina nem venné jó néven még a szemforgatást se, bár az amúgy is inkább barátja stílusa, nem az övé. Frey akkor már legtöbbször inkább megmondja mi a baja.
Egy biztos, legalább annyira, mint az adó: a holtak nem kelnek életre. Márpedig ha Fitz valakit megöl akkor az biztos, hogy nem kell fel többet. Ez azonban sajnos a szellemekről nem mondható el.
Bár fizikai testük nincs, és így megfogni se tudnak semmit, nincs beleszólásuk az élők világába, de sokszor így is nagy felfordulást tudnak okozni. Frey pedig egyelőre, hogy még nem pihente ki magát igazán, nem tud ellene tenni semmit. Abba pedig bele se mer gondolni, hogy egy illózióvarázzsal volt dolga társának, ezért mindennél jobban bízik benne, hogy Nina képzelődik. Nem lenne meglepő...
- Senki nem mondta, hogy hazudsz. Menjünk...

***

Lina a rúnák előtt jár-kel, mintha csak egy bámészkodó lenne - Szép ház mellesleg - vált témát. - Igazán... családias - bólogat, majd újra Freyhez fordul. - Egy királyi vérnek nem a megfelelő szállás, dehát a testvéremet sose érdekelték az ilyesmik. Mit is várunk egy olyantól, aki évekig be volt zárva?
Egészen addig beszél a semmiről, amíg meg nem jelenik az emlegetett a ház ajtajában. Amint nyílik, Lina egyből odakapja tekintetét. - Édes, hogy megvéded. De ikrek vagyunk. Kötődünk egymáshoz akarva, akaratlanul. - biiizony. Ez kivételesen nem mágia, egyszerűen csak testvéri kötelék, ami mindennél erősebb, hiába a gyűlölet.
Nina ugyan nincs magánál, ami talán tétova járásáról, és üres tekintetéről vélhető fel a leginkább, de mégis céltudatosan halad Lina irányába, aki már szó szerint tárt karokkal várja.
- A bűntudat sok mindenre jó. Hagyj minket békén. És a kis barátaid is. Jobb helyet tudok neki.
Amint Nina rálépett a rúnára, a föld mintha felrobbanna alatta. Sebesen törnek fel a földből a gyökerek, és a természet nem kíméletességéről híres. A letörő gyengébb gyökerecskék, melyek kicsit talán szárazak is már, felkarcolják bőrét, míg az idősebbek és vastagabbak felhorzsolják. Egy-két véraláfutást is bezsebelhet, ha nagyon mocorogna.
- Nem én zargatok másokat - a varázsló mély levegőt vesz - akaratuk ellenére, Lina. Esetleg ha kevésbé erőszakosan akarnád megölni, lehet, magától menne veled.
A legrosszabb az egészben, hogy Frey még csak nem is viccelt. Ilyen helyzetekben nem szokása, tényleg komolyan gondolja, hogy Nina képes lenne egy öngyilkosmutatványra a mai nap után.
- Inkább az ellentétek vonzzák egymást, semmint a közös vér - mire befejezi a mondatot a gyökerek, mint egy koporsó, teljesen körbefonják a fiatalabb testvért. Valószínűleg levegőt is alug tud venni odabent, nem hogy még mocorogni. De meg nem fullad. Még nem.
Ninát tartó gyökerek nem mozdulnak tovább, de nem is eresztenek. Megálltak, mint bármely fa. Frey ellenben inkább most indul. A labdacsot, mely mindeddig a színváltáson kívül semmit nem csinált Lina felé legyinti. Az lassan, mint egy tollpihe a mozdulatlan levegőben hull a fűre, de bármi is lenne belőle, eltűnik egy halk pukkanással.
Némi füst ugyan felszáll helyéről, de a varázsló arcát figyelve még a szürkületben is könnyen kivehető, hogy a cél nem ez volt. És ő tudja ki a ludas érte... egy vöröspanda, aki ebben a pillanatban tűhegyes fogacskáit Lina lábikrájába meríti, és nem engedi el akkor se, ha cuki pofija bánja. Ezzel viszont könnyű célpontot is nyújt, ha valami fegyver van Linánál, és netán használná is, evilági testétől megfosztva Rood rövid úton visszatér saját síkjára.
De nem tétlenül. A varázslat szépen lassan elszívja Lina életerejét. Ahhoz nem elég, hogy megölje, de ez nem is célja.
Frey is ébred a mélázásból, és Nina felé suhintva a gyökerek jeges lángra gyúlnak, amik nem égettek, sokkal inkább csontig hatoló, hideg téli éjszakát idéztek. Míg a lány biztonságban földet ér, már rajzolódik is körülötte egy új rúna. Nem túl barátságos, mélybordó színét itt-ott méregzöld derengés emészti fel, majd ismét a bordó veszi át az uralmat.
- Ne mozdulj - parancsol még rá Frey az épp magához téredező védencére, míg a varázsló kör alatta szépen lassan teljessé válik. Frey addigra már csukott szemmel koncentrál valamire, legyen is az bármi.
Ninának szíve egy ritmust kihagy. Majd egy újabbat. De a világ visszatér a maga rendjébe, és csak a remény marad, hogy Frey mestere nem tévedett az átok feloldásával kapcsolatban.
- Próbáld meg eltűtetni! Nem érdekel hova, küldd, ahova Fitzet küldted!
Nina megrökönyödve figyelte Linát, majd odaszalad hozzá - Mégis mit műveltél vele?! - kérdi Freytől kétségbeesetten - Lina...?! - megfogja kezét, és megnyugszik, mikor érzékeli, hogy csak 'alszik'. Olyan békés, mint emlékeiben, amikor még kisgyerekek voltak. Elmosolyodik rajta, majd Freyre néz
- Te meg vagy húzatva?! - úgy néz rá, mint aki szellemet látott - Hogy kérheted ezt tőlem?! Hiszen a testvérem!!! - miközben papol neki, Lina felsőtestét felemeli, gyengéden megöleli - Talán van má mód... Talán... Képes lennél valami varázslattal segíteni neki! Ugyan már, hiszen erős vagy, nem?! - újra testvérére néz, kisimítja haját arcából - Biztosan van más...
De ekkor már késő. Érzi azt a különös erőt, amit Fitznél is érzett. Nem tudja kordában tartani még mindig.. Elengedi testtvérét ijedtében. - Ne...! NENENENE...! Nem akartam! - kétségbeesetten próbálná megfogni kezét, de már nem tudja.
Lina teste, csak úgy, mint annak idején Fitzé, eltűnt, mintha sosem lett volna ott.
Megtörten ül a füvön. Szipog, és szemeiben könnyek jelennek meg. Ismét elvesztett egy családtagot, de most nem volt kit gyanusítani, csak saját magát.
Lassan felkel, és szembe fordul Freyel - Remélem most boldog vagy! - kiabálja.
Annyi feszültség gyüllemlett fel benne, hogy Freynek megy. Tudja nagyon jól, hogy semmi esélye nincs ellene. Csak mellkasát püföli erőtlenül, hiszen még benne van a kóma. Szipog, és sír, mint egy gyerek - Miért nem tetél ellene...?!
- Akár tetszik, akár nem, a saját véred akart megölni. Nem először. Szokj hozzá, hogy a világ kegyetlen. Nem mindig lesz jó és rossz döntés.
Feláll, de megszédül, megkapaszkodik a mögötte lévő karámfában. Haja vállát verdesi, idegesen borzolja meg szabad kezével - Az élők feladata tovább lépni. Igen. Boldog vagyok. Nem kell több kolonc a nyakamba, megvan a saját keresztem, hercegnő - fél kézzel átfogja Nina vállát, és magához húzza, ne püfölhesse. Nem célja se lenyugtatni, se megvígasztalni, jelen helyzetben arra is büszke, hogy nem terülnek el mindketten a fűben.
Egy ideig vár, majd ha a lány belenyugszik végre a jelen véglegességébe, betámogatja a házba és ruhástul, mindenestül ágybadugja.

***

Pár órát még ő maga is alszik, de hajnalhasadta előtt ismét talpon van, nyergel, pakol. A két levelet, amit írt, a konyhaasztalra teszi. Egyik Ninának, másik a szolgálónak és anyjának. Néhány utasítás a birtok vezetésére, az állatok ellátására, képzésére, semmi különleges. Ninának pedig egy rövid levél, hogy ne aggódjon Fitzért, nemsokára találkoznak. Erősödjön, vezesse saját tartományát, ha szükséges támaszkodjon a hátrahagyott segédekre. Hogy meddig nem látják egymást, nem tudja megmondani, de hogy hova megy és mit fognak csinálni nem írja.

***

Dél előtt Leko jelenik meg a birtokon, pár királyi testőrrel együtt. Ketten az elit gárda bordó-fekete egyenruháját viselik, úgy látszik előre tudták, hogy alakinek vissza kell kísérnie a "helytartót". Ám Nina korábbi személyi testőre nem tart velük. Egy ideig ugyan a csapattal halad, majd az elitgárdisták lelkére köti, hogy rendszeresen tájékoztassák.
Nina nem lesz újra fogoly saját otthonában, ám a rendszeres felügyelet elkerülhetetlennek tűnik. Bár nem tudni, hogy a kastélyban hányan vannak London emberei közül, az sejthető, hogy számuk jelentősen megcsappant. A két elitgárdista azonban úgy tűnik maradt, tanácsadóként, és a jövőbeni katonák kiképzőiként.