Nináék maguk mögött hagyva a kis fogadót, és a kellemetlen emlékeket tovább indultak Morsan He’al-ba, azaz az Ezüst Toronyba, ahol Frey mestere él.
Mivel az este Frey kimerült, így az út legmeghatározóbb részét átaludta, Nina pedig vigyázott rá.
A város el volt barikádozva egy hatalmas fallal, hogy kívül tartsa a nem kívánatos embereket. A fal túloldalán a hófehér falak csodás díszítései mind a benük lakókról mesélnek. Némelyik oldalán a tűz domborműve emészti fel az ajtókat, ablakokat, magasra csapva, máshol indák fonják körbe az épületet. Megint mások szemekkel borítottak, illetve vannak puszta egysíkú darabok is, jellegtelenül magasodva a többiek fölé.
- Az igazság az, hogy amennyire erősít, ugyanannyira korlátoz is a város. A rengeteg varázshasználó, aki itt él gazként nyomja el egymást. Egy rózsa se nyílhat ki teljesen, ha a testvérei miatt nincs helye. Épp ez történik itt is - mesélte Frey a falakon belül Ninának.
- Ugyanakkor a mágia érdekes dolog, minden tipusa nagyjából ugyanakkor keletkezett, így egy idézés nem lehet önmagában erősebb, mint egy tűzvarázslat. A lényeg a varázshasználóban van, az ő erejük, képességeik szabják meg, mi hogy megy. Ráadásul összehasonlítani a mágiafajtákat olyan, mintha egy labdát hasonlítanánk ösze egy bútorral. Mind másra való, így nem mondhatod azt, hogy a labda erősebb, vagy hasznosabb, mint egy ajtó - veszi át a szót egy fiatal, meseszép nő, aki az egyik házból lép ki épp, megszakítva Frey meséjét.
- A vérmágia az egyetlen, ami ezek alól kivételt képez. Másképp működik, más az eredete, ősibb, és az ereje is másból fakad.
Mint kiderült, a hölgy Frey mestere volt. Meg is invitálta magához volt tanoncát, s a hercegnőt. Ő maga is gondolta, vagy inkább tudta, hogy nem véletlen keveredtek pont az ő városába.
- A Mester a vezetője ennek a helynek. A város egy olyan pontján épült a világunknak, ahol az asztrális sík keresztezi a mienket. Több ilyen hely is van, más területek akár más síkokkal is kapcsolatban állhatnak. Például a holtakéval. Ezek a városok senki alá nem tartoznak, a varázshasználók egyedül itt élhetnek békében, ugyanis több helyen vadásznak ránk. De a városok a saját felépítésük miatt kivetik magukból a gonosz lelkű, rosszakaró varázslókat. 
Az Úrnő a város szélén magasodó toronyban lakott, aminek belseje meglehetősen otthonosan volt berendezve. Az igen széles fal mentén lépcső futott fel, amin ezúttal csak két emeletet mentek feljebb. Mintha csak egyik padlásról a másikra menne az ember. A tágas teret középen építették be szobának, így minden szint egy-egy kis helyiséget alkotott.
- Meséljetek, mért jöttetek!
Nina habozva, de belekezdett történetébe - Az egyik... - itt gondolkodott hogyan folytathatná - barátunkat eltűntettem - fél, hogy bolondnak nézi, így vizsgálja tekintetét - Nem tudom hogy csináltam, vagy hogy hova, és miért. Egyszer még ott volt a közvetlen közelemben, aztán eltűnt. Volt-nincs - kezéig leérő haját babrálja - A segítségét szeretnénk kérni. Persze ha tud - ez kicsúszott száján, és így inkább ajkára harap - Elnézést, nem kételkedem a képességeiben, csupán nem tudom, hogy ez még a hatáskörébe tartozik-e. Akarom mondani... - egyre jobban belezavarodik, és már nem tudja mit akar, Freyre néz segítségkérően, de ő már bevackolt az egyik kanapéra, ahol el is aludt.
- Tudna segíteni? - hatalmas kérlelő szemek apró könnyekkel.
A hölgy csak int, hegyes körmein az apró gyémánt díszek csilanva vonják magukra a figyelmet.
- Lassíts, Anaroth hercegnője, és foglalj helyet. Teázz velünk, lazíts, és lassan meséld el, részletesen, hogy pontosan hogy is történt. Minden részlet számít, akárcsak egy porszem különbség is élet vagy halál lehet. Hosszú út áll mögöttetek, és méghosszabb idő telt el. Ha a barátotok eddig túlélte, bárhova is került, ez a pár perc igazán nem fog számítani. A varázslat pedig bonyolult, és összetett dolog, az alaposságban, a részletekben van a lényeg.
Nina ekkor nekikezdett történetébe. Próbált mindent úgy elmesélni, ahogy történt, s mivel a nő kérte, ezért minél részletesebben. Egy elég kínos témát érintettek ugyan, de mivel Frey aludt, már csak azt kellett leküzdenie, hogy egy idegennek meséli el.
A nő érezvén, hogy Nina ezt a helyzetet egy könnyen nem fogja tudni kezelni, magához hívta. Megfogva kezeit koncentrálva olvasott az elméjében, ami mondhatni nem kis fejfájással járt Nina számára. Ez után elküldte pihenni.
- Addig nem tudjuk elkezdeni a rituálét, ameddig te nem készülsz fel. Nem véletlen mondtam, gyermekem, pihenned kell és ellazulnod, különben beláthatatlan következményei lesznek a varázslatnak - magyarázza, mikor Nina makacsul próbál ellenkezni a hölgy szavaival szemben.
Napok telnek el, s bár Nina hatalmas változáson ment keresztül, hogy megnyugodhasson, s képes legyen a varázslat elkezdéséhez, az úrnő egyszer sem kérte fel eme cselekedetre.
Egy este azonban a hercegnő hangokra lett figyelmes.
A fürdőben Fitz és Frey várt rá, mögöttük pedig egy hatalmas sárkány pihengetett, aki mint kiderült, úrnőjük volt.
Nina természetese meglepődött, hiszen azt hitte segít ő is abban, hogy helyrehozza saját hibáit.
- Fitz? De hogyan? Miért? Mikor? Miért nem szóltál? És... Jól vagy? Nincs semmi bajod?
Teljesen letaglózott, és nem tud mást, csak értelmetlen kérdéseket feltenni. Annyira megkönnyebült, vagy maga se tudja épp min megy végig, de szemeiben újra könnyek - Akkor nem haltál meg? Élsz? És itt vagy...? Nem álmodom? - szemeit törölgeti újfenn.
A fiúk összenéznek, és elmosolyodnak  Nina hadarásán, de senki nem szól senkit. Egy darabig bámulnak a lányra, Frey fáradtan, Fitz egyszerűen sugárzón, bár megviselten. Mintha éveket öregedett volna, végre felnőttként festett, akár barátja. Ennyi idős korára már ideje volt.
- Nem számít, Nina. Úgy nézek én ki, mint aki halott? Csinál így egy álom? - ezzel lefröcsköli Ninát egy lendületes csapással a vízben.
Frey nevet, és a sárkány is valami mély, horkoló hangot hallat, csukot szemén is látszik, hogy jól szórakozik. Ez lehet az ő nevetése.
A varázsló csókot nyom a homlokára, majd Ninához fordul.
- Most, nem rég. Elég... rosszul festett, mikor átjött, rendbe kellett tenni előbb.
- Ahogy téged is - nyomja hirtelen Frey fejét Fitz a vízbe, de el is engedi azonnal.
Miután a varázsló hátracsapja előreszaladt immár vizes tinceit - amik egyértelműen vörösen pompáznak a megszokott sötét szín helyett - folytattja:
- Minden rendben. Nemsokára vacsora, menj, segíts Joannak teríteni. Megtennéd? - egy szívolvasztó mosoly kíséretében most fél kézzel ő nyomja Fitzet a víz alá, tarkójánál fogva.
A hercegnő stílusa azonnal megváltozott, mikor felfogta mi is történt pontosan. Megint...
- Hát persze hogy segítek, elvégre engem egyáltalán nem érdekel, hogy hogyan került oda ahonnan most jött, hogy talán fájdalmat okoztam-e neki, vagy esetleg megtudni, hogy hol volt. És egyértelmű számomra az is, hogy haragszik-e, vagy sem a történtek után rám. Teljesen igazad van - szarkasztikus megszólalása után inkább visszament oda, ahonnan indult.
Nina mondandója közben Fitz hirtelen állt volna fel, de a sárkány visszalökte mindeddig összecsukott szárnyával, aztán Frey fogta meg a karját a víz alatt.
A lány távozása után beállt hirtelen csendben inkább felkelt mindenki és kikászálódott a még mindig meleg vízből és elkezdtek felöltözni.
Először a hölgy ért le, immár - többynire - emberként, egyszerű fehér ruhában, ezüst hímzéssel hátán és csípője körül. Majd Fitz viharzott le, a fal mentén álló egyik asztalról elvett egy körtét és ment is tovább.
A lépcsőről fordult csak vissza.
- Frey napokig szenvedett, hogy helyrehozzon valamit, amit te nagyon elszúrtál. Gratulálok a köszönömödhöz - hangja halk és fenyegető volt, talán épp ezért kísérteties. Fitz mindig heves vérmérsékletével nem volt furcsa, hogy valakivel ordibáljon, de ez a kimértség szokatlan volt tőle.
- Na csá - köszönt végül el tettetett kedélyességgel, a másik világban tanult szóval.
Csak este ült újra össze a kis társaság, de Fitz még akkor sem jelent meg. Hiába hozták vissza, bár sok minden történt az útjaik során, van, ami nem változik.
- Lányom, azt hiszem van még valami, amit megkéne beszélnünk. Az a valami, az a kristály a testedben. Az alapján, amit a fejedben láttam megkértem az inasom, hogy nézzen utána a könyvtárban. Sikerült kideríteni róla pár dolgot, de igazából a részletek most lényegtelenek.
Elhallgat kicsit, mikor feltűnik az emlegetett szamár, majd folytatja, mikor a fiú dolga végeztével elmegy.
- Mivel semmi bajod, így a beültetése sikeres volt, nem fertőződött el, és semmi más. HA méreggel kezelték is, a tea, és a ráolvasás már semlegesítette, így semmi bajod nem származhat belőle. Azonban ami magát a kristályt illeti... az erődet korlátozza. Tudom, hogy már rég rájöttél örökölt erődre, és ki is használtad olykor-olykor. Ezt elfelejtheted, hacsak nem akarsz megszabadulni tőle...
Rejtélyesen hallgat el, mint aki azon gondolkozik meg kéne-e osztania az információ maradékát, amire még rájött. Végül Freyre pillantva dönt.
- Részemről azt tanácsolom, hogy tartsd meg, a testeden belül. A testvéred csak egy dologgal nem számolt: vérrokonok, mi több, ikrek vagytok. Ismerek egy módszert, amivel a kő hatalma kiterjeszthető lenne rá is, ezzel megfosztva minden varázserejétől és különleges képességétől. Egyszerű ember lenne, de te magad is elvesztesz minden mágikus kötődést. Süketek és vakok lesztek ezen energiákra.
Frey vág csak közbe, mihelyst leesik neki mit ajánl éppen a sárkány.
- Azonban ettől még mindketten sebezhetőek lesztek mágiával, csak a ti erőitek vesznek el. És egy mágikus felszerelés, mint ez is - játszik Fitz egyik csuklóvédőjével - továbbra is adhat erőt, ugyanis nem tőletek, hanem mástól származik rá az energia. Csakhogy a ti esetetekben ezt nem lehet hozzátok kötni, akkor ugyanis bármivel is volt elvarázsolva, az elveszik róla. Folyamatosan gyengíti a varázslót az, ha ilyet ad Linának, vagy neked. Nem tudtok egyszerűen hozzájutni ilyen dolgokhoz.
A hallottakhoz Ninának le kell ülnie, mered hol az Úrnőre, hol Freyre.
- Szóval ha megtartom ezt a kis bigyót, amiről azt hittem, hogy csak álmodtam... Akkor nem tudok mást meggyógyítani, viszont Fitzt se tudom elküldeni... a ki tudja hova... Épp ezért Lina se lesz képes meggyógyítania magát? Nem hiszem, hogy lenne más képessége, hacsak neki is ez az ide-oda ugrálás térben, csak épp magán. - magából kiindulva következtet - De így könnyedén meghallhat, és baja eshet. Jó, tudom, hogy nem olyan, mint mi... Egy kicsit más... De attól még legbelül lehet jó ember. Régebben például nagyon jól kijöttünk. - bólogat, hogy higgyenek neki - Ezért a képesség miatt érzem, hogy hasznos vagyok. Persze mit sem érek Frey mellett, vagy ellen... Csak egy példa. - teszi gyorsan hozzá, majd sóhajt - Akkor hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy nem segíthetek másokon?
- Pontosan - válaszolják egyszerre.
Ninának tehát döntést kellett hoznia, s bár nem tudta pontosan mit is kellene válaszolnia, végül a varázslatot még indulásuk előtt véghez vitték. Nina ereje tehát elveszett.
Másnap reggel pedig egy kisebb készülődés után útnak indultak, bár csak Nina búcsúzkodott el a sárkny hölgytől, s mondott neki köszönetet segítségéért.