Későre járt már, mikor hirtelen az egész szobára sötétség telepedett.
    Frey halk neszek sorozatára, és arcán egy gyengéd simításra lett figyelmes. Az aprócska kéz arcáról lecsúszott vállaira, megmarkolták mint egy maszírozás gyanánt, majd lesiklottak mellkasára. Közben a kéz tulajdonosa, aki mögötte állt közelebb hajolt hozzá, míg annak mellkasa nem érintette hátát. A golyók kihullottak kezéből, és a levegőben semmivé foszlottak, mint a hajnali köd.
    - Frey... - suttogta lágy hangon a lány fülébe - Miért nem alszol? - duruzsolta - De akár foglalkozhatnál velem is. - a fiú ingjén a gombok egyre több teret hagytak láttatni mellkasából.
    Az alak lassan kiegyenesedett, majd elé lépett, és ölébe ült. Fehér bőr, fekete haj, kék szemek.. Ki más lehetett? - Engedd meg, hogy felvidítsalak... - hajol hozzá közelebb, és édes csókokkal jutalmazza.
    Lassan felállt, az áll alá futtatta kezét és kicsit megemelte a kecses fejet. Lehajolt hozzá kicsit, az ajkakra lágyan suttogta a kemény szavakat - Vidíts fel mást, gyermek. - Majd ahogy közelebb húzta magához ugyan úgy egyik pillanatról a másikra lett távoli és elérhetetlen.
    Freynek volt miért jözannak maradnia, még ha ivot is. Nem felejthette el, mért indultak el, és hogy nem késhetnek fölöslegesen. Ebbe peig a hasonlóan gyerekes játékok se férnek most bele. Eddig viszonylag kedélyes, engedékeny hangulata hirtelen változott fenyegetővé.
    - Na de Frey! Most miért vagy ilyen? - áll fel, és ártatlanul pislog rá - Hát nem szeretsz? - pillázik hatalmas szemekkel - Pedig eddig nem úgy tűnt... - pár "óvatlan" mozdulat, és az ing, amiben volt lefejtődött róla - Igazán szórakozhatnánk egy kicsit. Nem csak neked tenne jót, de nekem is. - hozzásímul, mellkasát cirógatja - Naaa~~! - dorombol már szinte - Amúgysem vagyok gyermek. Meg is mutatnám mennyire érett vagyok... Ha engeded....
    - Mért vagyok ilyen? Sorolhatnám, de talán csak így születtem. Talán ittam, talán a barátom ki tudja hol van. - Még kiélvezi a gyengéd érintést, le úgyse tagadhatja, hogy jólesik, majd csettint - Rood!
    Az egyik közeli szekrény tetején egy vöröspanda jelenik meg. Érdeklődve fürkészi végig a szobát, majd gazdáján állapodik meg a tekintete és a masszív sötétségen.
    - Légy olyan kedves - néz rá Frey, miközben mellkasán gyengéden megfogja a kedveskedő kezet.
    A panda a szemeit forgatja, bár ezt senki se látja valószínűleg, majd tüsszent. Egy kis tűzgömb izzik fel, világosságba borítva a két alakot, és félhomályt a szoba többi részére.
    - Nem kérek a kedvességedből. Ma semmiképp.    
    - Ez igazán sajnálatos. - válasza csak ennyi mindenre. - Hiába, mivel a szoba már nem biztos számára, így láthatóvá válik az ágyban még mindig durmoló Nina, bár a paplan a feje búbját is betakarta, csak egy nagy gubó fekszik az ágyon. - Élvezhettük volna még egymás társaságát. - mosolyodott el, majd összefont hajzuhatagából előhúzott egy tőrt.
    A vége zöld trutymótól ragacsos. Egy cseppje le is hullt a padlóra, aminek helye azonnal meg is látszódott a kemény fán. Lyukat égetett belé, amin le lehetett látni az alattuk lévő vigadalomra.
    Először Frey kezét vágja meg, amivel fogaságban tartja sajátját, majd ahogy kulcscsonttól egészen alhasig végigszántja a fiú felsőtestét még mielőtt leesni nyaklánca elkapja, és sajátjába köti - Ezt elvinném emlékbe. - aztán hugára néz - Kár, hogy már rajta se tudsz segíteni. - fejét csóválja, egy lenéző pillantás után pedig a szobát köd lepi be, és már el is tűnt.
    - Kezdő liba... - morogja Frey, ahogy ellép Nina mellől a sötétségből.
    Rood még aggódva szimatol körbe, de mikor a végigszántott testű "Freyhez" ér, az az első érintésre szertefoszlik.
    A csettintés nem az asztrállény előhívásáért volt fontos, a panda megjelenése és játéka mindössze csak elterelő játék volt a varázsló részéről. Fitz mellett meg kellett tanulni felismerni a veszélyt, és kivédeni azt.
    Az ilyen hirtelen varázslatok azonban nem tesznek jót, még ha életben is tartanak. Frey öklendezni és köhögni kezdett, de épp, hogy eljutott csak az ablakig, hogy az áldást az utcára, és ne a szobába eressze meg.
    Mikor felegyenesedik, letörli az epét a szájáról és reszketve simít végig bőrén, követve a vágást. Illetve annak helyét, ahol lennie kéne. Mély levegőt vesz, és lerogy a szék mellé, Rood pedig mellé telepedve nyalja meg a kezét.
    Nem ez a legrosszabb, ami még jön. Miről beszélt Lina? Segíteni Ninát? Hiszen Fitz az, akin segíteni akarnak. Vagy a lány tudja, hogy mi történt? És élvezi? Nem, Fitzet nem lenne érdeke eltávolítani, sőt...
    Frey még mindig émelyegve fogja meg a nyakában lógó, immár kiürült amulettet. Fel kell majd töltenie, ha az energiáit ismét használni akarja. Milyen kellemetlen lesz Linának, mikor a napfényben eltűnik az "elmék". És közben a lángok végigszántják testét. Adja az ég, hogy legyen körülötte víz.
    Egy tűzvarázslóval, az istenek kegyeltjével nem játszadozik csak úgy akárki...
    Tudva, hogy Rood immár vigyáz rá, és ha bármi furát érez azónnal akcióba lép, Frey is elszenderedik, de nem alszik jól. Minden neszre felkel, az összegörnyedt póz is kényelmetlen, de így legalább nem forog a gyomra. Se a világ.

* * *

    Délben kelti csak fel Ninát, karikás szemekkel, és megviselt, falfehér színnel. Még mindig kerülgeti a halálközeli élmény.
    Nina még mortyog egy sort mielőtt kinyitja szemeit. Meglátva a sápadt, és nem túl jó színben lévő Freyt megijed, és leesik az ágyról. - Jó ég, mi történt veled? - néz rá nagytányér méretű szemekkel.
    A paplan lekerült róla. Ruháján vér piroslott mellkasán egy nagy foltban. Úgy tűnik nem csak a Frey hasonmást sebesítették meg, ennek ellenére nincs sebhelynek - vagy lyuknak - még nyoma se.
    - Minden rendben? Segítsek valamit? - körbenézett a szobába - Kell valami? Vagy... Nem is tudom... - ajkát harapja aggodalmában - Reggeli? Innivaló? Esetleg gyógytea?
    Nina szerencsétlenségét látva a fiú lehorgasztja a fejét, csendben szitkozódik. - Minden rendben, leginkább a nyugalom segítene. Veled mi történt, jól vagy?
    Meglapul mikor a nyugalmat emlegeti, hiszen most nem épp egy nyugalmas környezetet "varázsolt" a sok kérdésével. A kérdés hallatán magára néz, és pislog sokat a rengeteg vért látva - Jól vagyok, de nem tudom. Akarom mondani... - elgondolkodik, hogy el e mondja, de végül nem teszi.
    Mivel mind a ketten már jócskán éhesek voltak, úgy döntöttek, hogy ideje falatozni. Miközben lemennek reggelizni és összeszedik a holmijuk - meglepő módon Frey nyereményét az utolsó garasig megőrize egy nagydarab fazon - minden elmond az éjszakáról Ninának. Épp csak a saját cselét hagyja ki a dologból, na meg persze Roodot, aki, mikor a lányt felkeltették visszatért saját síkjára.
    - Volt egy álmom,  - vallotta be Nina a beszámoló után - de akkor ezek szerint mégsem az volt. - értetlenül néz maga elé - Lina meglátogatott, és megsebezett. Nem tudtam szólni, és mozdulni, pedig próbáltam. Mondott valamit a képességemről is, de nem emlékszem rá pontosan mit... Aztán egy fura kristállyal megvágott - mutatja is a helyet testén ujjával - aztán belém tette. De eltűnt a heg, és nem fájt semmim se akkor, se utána. Lehet nem álom volt?

~Aqene