Nem tudom hogy zajlanak itt a dolgok. Ez nekem túl furcsa. Minden, és mindenki. Egy új világba csöppentem, távol a szülő városomtól. Gyanítom, hogy Ninának köze lehet hozzá. Mindemről ő tehet.
Hogy ki az a Nina?! Az ikertestvérem. Egy hárpia! Elhiteti mindenkivel, hogy milyen kedves, és ügyetlen, de közben egy alattomos kígyó! Rosszabb még nálam is! Csak épp ezt elég nehéz bebizonyítanom.
De most inkább koncentrálnék erre az új helyre. Nincs mágia, az emberek valami furcsa szerkezetbe beszélnek, és még furcsábbakon utaznak. Minden ruhadarab illetlenül rövid, vagy kivágott, és olyan nagy a zaj, hogy néha nem hallom a saját gondolataimat se!! Hogy lehet itt élni?!
Most, hogy már eltelt pár nap, kezdem megszokni ezt a helyet. Igazából nem is olyan rossz itt. Sok mindenben hasonlít Anarothoz.
Itt is van egy vezető, bár őt nem királynak szólítják. A mesterségeket, amiket én ismerek itt is űzik, csak épp másként. Fejleszettek rajtuk.
A mai napon azzal foglalkoztam, hogy keressek egy ismerős helyet. Bármit, ami emlékeztethet Anarothra. Voltam házakban, utcákon, furcsa szobrok mellett, és folyó parton, de valahogy semmi nem az igazi. Aztán találtam egy helyet, ahol rengeteg könyv állt a polcokon. Kiderült, hogy az egy könyvtár! Tudtam volna, ha ezt a furcsa írásmódot ismerném. De... Nem... Viszont gyorsan tanulok.
Az itteni furcsa festményes lapokon az aznapi dátum 2017. 05. 12. Hihetetlen... Én vagyok az első, aki utazott az időben! Azt hittem, hogy ilyen tájt már ebből a romhalmazból semmi nem marad, csak por, és hamu. A próféciáink legalábbis így szóltak.
2017.05.19.
Egy hete, hogy átkerültem ide.
A rossz hír, hogy még mindig nem tudom hogyan is kerülhetnék haza, a jó viszont az, hogy a könyvtárban kaptam állást.
Helyem ugyan még mindig nincs, ahol meghúzhatnám magam, de miután bezár a könyvtár, visszalopózom, és ott alszom. Hihetetlenül kényelmesek a székek, ha összetolom őket. Új ruhákra is szert tettem, amiket egy kötélen lógva találtam az egyik utcában. Minden esetre ezeken a dolgokon nemsokára változtatok, hiszen szabadidőmben még egy tervet is szőttem, amit meglehetősen könnyedén véghez is tudok vinni.
Senki nem tudja rólam, de terhes vagyok. Az apja Fitz. Persze nem a szerelmünk gyümölcse, inkább csak kihasználtam, és ami azt illeti, terveim voltak a gyerekével. Azonban Nina közbevágott. Mindegy is...
Van egy munkatársam, akit elcsábítottam. Igazán könnyű volt, hiszen magányos, és sebzett a lelke. Pont egy ilyen alakra van szükségem. Már csak tartanom kell magam a kis játékomban, és elhitetni vele, hogy én is mennyire odáig meg vissza vagyok érte.
2017.06.25.
Emlékszel még a munkatársamra? A mai napon felvitt a lakásába. Egy aprócska kis zug egy 'galériás' szobában, de ő megvolt vele elégedve. Mondjuk ez rólam nem mondható el, de nem is a lakással voltam leginkább elfoglalva.
Megtörtént amit akartam, és csak ez számít.
2017.06.30
Bevallottam neki, hogy terhes vagyok. Annyira lesokkolt, hogy hirtelen maga se tudta, hogy mit tegyen. Aztán mégis bátorságot vett, és megkért legyek a felesége, és költözzek hozzá. Ha másért nem is, a gyerek miatt.
Persze én tudtam, hogy valójában tetszik neki a dolog, hiszen amilyen szánalmas, és ügyetlen idióta, biztosan saját erejéből nem talált volna maga mellé senkit, ezért örült, hogy valamivel megfoghatott egyáltalán.
Minden esetre belementem. Lett így házam, és valamicske vagyonom is. Megölhettem volna ugyan, hogy több legyen, de egészen megkedveltem.
2018.03.13.
Egy fiú gyermeknek adtam ma életet, akinek a Daniel nevet adtam.
Átlagos név egy átlagosnak kinéző apa utódjának. Még ha ő nem is az igazi apja. Mégis, ő azt hiszi, s nekem ez bőben elég.
A férjem már most imádja a fiamat. Aki meglehetősen furcsa.
Bár nincs mágia ebbe a Világba, vagy korba, vagy ki tudja hova is kerültem, úgy tűnt, hogy Danielbe valami mégis lappang. Már amikor megpillantottam, különös energiákat érzékeltem felőle, és amikor azt hiszi, hogy nem látom, különös dolgokat csinál. Megmagyarázhatatlan.
2020.12.20.
Nem könnyű a gyereknevelés azt kell, hogy mondjam.
Daniel a mai napon rettenetesen rossz volt. Többször rá kellett, hogy szóljak, és inkább a szobájába zavartam, ahelyett, hogy foglalkoztam volna vele.
Azt hiszem nem tudtam, hogy mire vállalkozok. Fitz vére is csörgedezik az ereiben, s az ereje nem épp a legtisztább. Meg kell tanulnia kordában tartania. Vagy ami még jobb, elfelejtenie, hogy egyáltalán létezik neki bármiféle képessége.
Már csak azt nem tudom, hogy ő miért képes bármi ilyesmit csinálni, míg az én képességem el van zárva?!
2021.02.06.
A férjem teherbeejtett. Daniel után megfogadtam, hogy nem kell több gyerek, de tessék, most megint át kell essek ezen a szörnyű procedúrán.
Remélem elvetélek. Danielt is csak érdekből tartottam meg, hiszen így mégiscsak könnyebb volt lakást találni.
2022.04.10.
Patrisha lett a lányom neve. Szörnyen hangos egy teremtés, már most utálom.
Kár, hogy nem sikerült elvetetnem, pedig én igyekeztem. Mindent elkövettem, de úgy tűnik csökönyös egy gyerek.
Nála legalább nem éreztem semmi furcsát. Ő már csak egy szimpla gyerek volt, mindenféle idegesítő képesség nélkül.
A férjem imádja. Amint meglátta, elsírta magát, míg Daniel csak elhúzta a száját. Úgy tűnik nem nyűgözte le legújabb kreálmányom.
2024.10.17.
Amióta Trisha megtanult beszélni, be nem áll a szája. Rettenetesen idegesítő! Folyton vagy sír, vagy nyafog valami után.
Daniellel legalább már elértem, hogy elfelejtse mind azt, ami vele született, így azokat, amiket véletlenül tesz is, nos, furcsa, ám szerencsétlen baleseteknek könyvelem el. Így erősítem benne, hogy nem különbözik a többi társától.
2028.08.24.
Ma rájöttem valamire. Mégpedog arra, hogy miért is idegesített ennyire a lányom. Eddig nem tudtam megmagyarázni, de most már tudom.
Patrisha Nina reinkarnációja! Igen, tudom, hihetetlenül hangzik, de a vonásai túlságosan hasonlítanak rá. A mozdulatai ugyan olyan ügyetlenek, és néha, mikor játszik, olyan dolgokat sző bele a történetbe, amiről nem is tudhat!
A minap mikor teapartit tartott a képzeletbeli barátainak, az egyiket Londonnak, a másikat Freynek hívta. És volt egy testőre, akit Lekonak nevezett el. A partin pedig olyan dolgok hangzottak el, hogy milyen szép kék kolibri lesz a címerén.
Túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy ne legyen igaz. Rá két napra pedig találtam a munkahelyemen Anarothról egy könyvet is. Benne volt a testvérem, és ami a leg fájdalmasabb volt, engem még csak meg se említettek! Mintha... Nem is léteztem volna.
2030.05.26.
Daniel ma elhatározta, hogy rendőr akar lenni. Nem lepődtem meg rajta, hiszen mindig is kereste a bajt. Trisha viszont nagy büszkén kijelentette, hogy ő bizony orvos lesz.
Ezt már nem bírtam tovább. Ninával nem volt soha jó a kapcsolatunk, de ez nem azt jelenti, hogy az új testében lévő személyiségével is így kell lennie.
Mindent megpróbáltam. Esküszöm, hogy megpróbáltam szeretni. De ha egyszer képtelen voltam rá!!!
A ma esti fürdőnél azonban terveim vannak. Most minden meg fog változni!
2030.05.27.
Elég nehezemre esik most az írás. Tegnap este megpróbáltam Trish-t megölni. Olyan egyszerű lett volna, hiszen a kis gyenge, törékeny testet csak hosszabb ideig kellett volna a víz alatt tartanom, és..
A férjem ránk nyitott, és... Az után sok mindenre nem emlékszem. Most is nehéz bármire is visszaemlékeznem. Egy kórterembe vagyok, ahol nagyon sok bogyót kellett bevennem. Mindegyiknek szörnyű az íze. Utálom őket.
De a legjobban azt a kis csitrit utálom! Ha nem kapálózott volna annyit, akkor most nem itt lennék, hanem a temetését szervezhetném!
2043.09.26.
A férjem, és Daniel olykor meglátogatott a hosszú évek alatt, de Trish-t azóta se láttam. Nos, nem mintha bántam volna. Bármikor is, mikor említésre is került, valahogy mindig visszaesőként tekintettek rám, és újra növelték a gyógyszer adagomat.
Mindösszesen kétszer engedtek ki hosszabb időre, de egyik alkalommal sem a családom szerető karjai közé vitt az utam.
Az első alkalommal megismertem egy férfit, aki valamiféle drogot adott, amit ingyen kipróbálhattam. Nem tudtam vele betelni, és visszajáró vendége voltam. Nem kellett fizetnem neki, csak... Megtennem neki pár dolgot.
Mikor a férjem megtalált, elhitettem vele, hogy csak azért nem haza mentem, mert szégyelltem magam, és nem tudtam Trish szemeibe nézni. Aztán persze találtam más kifogást a drogra is. Mindent bevett. Ezért is imádtam. Ennek ellenére a 'saját érdekemben' vissza kellett mennem a szanatóriumra.
A második alkalom hasonló képen zajlott, csak akkor nem maradtam a városban. Elutaztam egy másik városban, de ott egy rendőrségi ügybe keveredtem, aminek a vége újra az a dilis hely lett.
Ezek közben, na meg után már csak aprócska szökési kísérleteim voltak több-kevesebb sikerrel.
A mai napon azonban hallottam egy nagyon fontos hírt. Trish és Dan befogadtak egy fura szerezetet, akinek a neve Fitz volt.
Fitz... Nem tudtam, hogy hogyan került ide, de azt igen, hogy segíthet visszamennem. A húgom műve lehetett biztosan ez is, szóval valamiféle ellenérzetet biztosan táplál már iránta. Muszáj volt találkoznom vele... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
