Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Összegzés	(Aqene)	2016.05.17. 14:37
Frey eltűnt. Szőrén-szálán eltűnt!!! Csak egy levelet hagyott maga után. Ezután pedig megjelentek az őrök, és visszakísértek a kastélyba. Úgy tűnik mindenki mindenről tud, csak én nem. Már kezd nagyon elegem lenni.     Amint visszaértem, duzzogva csak berontottam a szobámba. Nem akarok most senkivel sem találkozni. Bár tudom, hogy nemsokára újra neki kell állnom tanulni. * * *     Egy hét telt el azóta, hogy egyedül hagytak. London, Leko, Frey, és Fitz... Mindannyian elmentek Isten tudja merre, és engem London tanácsosaival egyedül hagytak.     Néha eltűnődöm azon, hogy talán ez csak egy próba, hogy mennyire tudok nélkülük önálló döntéseket hozni. Várom már, hogy az egyik hibámnál valamelyikük előjöjjön rejtekéből, és aztán jól megkapjam a magamét, amiért ennyire felelőtlen, és ostoba vagyok.     Csakhogy ilyen nem lesz, ha rajtam múlik! Elvégre... Már nem vagyok gyerek, ugyanakkor fejlődő képes vagyok. Ha megtanultam lovagolni (ami lehetetlennek tűnt), akkor ez is menni fog. * * *     Három hónapja, hogy országunk királya, és csapatának nagy része elhagyta a palotát. A legrosszabb az egészben, hogy senki nem tud róluk semmit sem. Terjengenek ugyan pletykák, de ha mást nem is, azt megtanultam, hogy azokban nem szabad hinni!     Az a szóbeszéd járja, hogy a határainkon háborúk dúlnak. London és csapata valószínűleg ezt akarják helyre hozni. Vannak, akik szerint újabb területeket hódítanak meg, hogy ezzel is gyarapítsák birodalmukat. És olyanik is akadnak, akik úgy vélik, hogy megfutamodtak, országuk szétesett, és most visszavonultak.     De ha az utóbbi lenne, akkor London nem hagyta volna itt a tanácsosait, így remélem csak területeket szereznek. Na nem mintha az jobb lenne a háborúnál, de azt lehet demokratikus módon is megközelíteni, ahogy azt nálam alkalmazták.     Csak ne essen nekik bajuk! * * *     Azt hiszem nem is megy olyan rosszul az ország kormányzása, mint hittem. Úgy tűnik csak nagyon rá stresszeltem, de valójában csak logika kérdése az egész.     Ma látogatókat fogadtam a városból, és a környékről. Bárki, akinek panasza, esetleg kérése volt, bátran, bizalommal fordulhatott hozzám, hogy megoldást keressek problémájára. Rengetegen voltak, az egész eltartott vagy három napig. Teljesen kimerültem, de úgy vélem a több mint egy éves "kiképzésem" nem volt hiába. Vannak még dolgok, amikben bizonytalan vagyok, de úgy vélem már bátran szembe nézek bármilyen bajjal, ami az országot sújtja.     De ha már kiképzés... Csak úgy, a semmiből megjelent egy mágus, aki a szárnyai alá vett, és segít abban, hogy megismerjem az erőmet, és használni is tudjam. Lassan ezzel is haladok, de sajnos nem olyan jól, mint ahogy én azt szeretném. Persze nem jó, ha mindent csettintésre megkap az ember, de azt hiszem némely helyzetekben mégis jól jönne.

A csatát ugyan megnyertük, de a háborút még nem	(Aqene)	2016.05.17. 14:36
Azt hiszem győztesként jöttünk ki a csatából. Bár még mindig nem ocsúdtam fel a történtekből. Ez túl sok volt számomra. Olyan.. Hihetetlen. De hogy mi is történt? Lássuk csak...     Egyszer csak arra ébredtem, hogy alig kapok levegőt. Lina épp fűzte Freyt, hogy álljon az ő oldalára, mert akkor jobban jár. Aztán Frey varázsolt, Lina összeesett, majd én újra kaptam levegőt, és egyre közelebb kerültem újra a földhöz. (Ugyanis vastag gyökerek fogtak körül, és a magasba emeltek!!!)     Semmi előzményt nem tudok. Sajnos Frey szintén ugyan olyan borzasztó rossz tulajdonsággal, és szokásokkal rendelkezik, mint Fitz. Ergo: nem.mond.el.semmit.sem!     Ottvolt hát a lehetőség, hogy örökre megszabaduljunk tőle. Én nem akartam, hiszen hiába annyi gyűlölet tőle irányomban, mégis a testvérem. De ezt Frey nem így látta. Rám parancsolt, hogy vigyem el őt az idősíkon bármerre, csak el innen.     Mintha ez olyan egyszerű lenne, és csettintésre menne. Fitzet is csak véletlenül küldtem el, és azt is Freynek kellett jóvá tennie. Ez a varázsolgatás még új nekem. Nem tudom irányítani, és azt sem, hogy mikre vagyok még képes ezen kívül. Meg kell, hogy valljam, félek tőle.     Főleg az után, hogy Linát akaratomon kívül elküldtem mégis. Talán egy kis hang a fejemben erre ösztökélt, a szívem mélyén tudtam, hogy ez a helyes, és a testem csak reagált ezekre az érzésekre. Nem is értem...     De ami biztos: Lina már nincs itt. Hiányozni fog. Na már nem az, hogy folyton az életemre tört, hanem mint nővérem. Lassan elveszítek mindenkit magam körül. Először őt, aztán anyát, apát, újra Linát... Ki lesz a következő?     Már azon is gondolkodtam, hogy talán jobb lenne mindenkinek nélkülem. Nem is tudom... Úgy talán könnyebb lenne. Ahogy nekem is.

Kiruccanás	(Aqene)	2016.05.17. 14:35
Csak egyszer jártam a városban. Abban az időben, amikor Fitzel először találkoztam. Csak futólag történt, majdhogynem egy-két óráig.     Most azonban Freynél voltam. Miután visszahoztuk Fitzet bárhonnan is, ahova véletlenül küldtem el, ez már kikapcsolódás volt a részünkről.     Frey mesélte, hogy az anyukája mennyire szereti a családunkat, és hogy mennyire hűséges hozzánk. Futólag még találkoztunk is. Nagyon rendes. Egyáltalán nem hasonlítanak, maximum csak külsőleg.     De azért Frey sem olyan rossz. Volt egy fesztivál a városban, és felajánlotta, hogy közösen megnézhetnénk. Fitz rá bízott, így azért mégis felelősséget kellett irányomban mutatnia. Nélküle nem hagyhattam el az otthonát. Ez azért szomorú. Nem a kastélyban laktam, de felügyeletem még itt is volt. Mintha át se léptem volna a küszöbét.     Viszont a város valami hihetetlen volt! Olyat is láttam, amit eddig még soha. Tűznyelőt, gólyalábon sétáló óriást, kötéltáncost, és még sok más mutatványost. Könnyen bele tudtunk vegyülni a tömegbe, szerencsére senki nem ismert fel.     Köszönet képen vettem Freynek egy batyut a vásáron. Itt is mindenféle volt. Ha több pénz lett volna nálam, valószínűleg mindent felvásárolok, de sajnos most csak erre az apróságra futotta. Én nem bántam, elvégre ezzel is kifejezhettem a hálámat neki, de úgy tűnt ő nem repesett az örömtől. Megköszönte, de semmi más. Meg kell, hogy valljam, kicsit rosszul esett.     Látszik, hogy Fitz barátja. De belegondolva, még ő is mutatott némi érdelődést annak idején, amikor megkapta tőlem a születésnapi ajándékát, pedig nem reménykedtem benne, és mégis csak egy vacak saját készítésű hímzett zsebkendő volt. Úgy tűnik vannak még csodák...     Ma érdekes dolog történt velem. Mint olyan sokszor, most is majdnem a fogamat vesztettem, ha nincs Frey. (Azt hiszem tényleg reménytelen eset vagyok.) Különös dolgokat láttam. Először is apámat - akit Fitz megölt - és Linát - aki valószínűleg még csak a közelben sem volt - ahogyan beszélgettek, majd külön váltak. Követni kezdtem őket, hogy megtudjak bármit, ami logikus magyarázatként szolgálhatott. Tudtam, hogy még nekem is csak nehezen nyílnak meg, ezért Freyt hátra hagytam. Azonban... Egy idő után valami furcsát vettem észre magamon. Mintha nem lettem volna önmagam, és a testem átvette volna az uralmat. Egyszer csak egy üres, kocsis nélküli hintó száguldott felém. Én ledermedtem, és bár hirtelen újra öntudatra ébredtem, a lábam nem engedelmeskedett. Ha nincs Frey, a további bejegyzéseimet már nem írhatnám.     Hálás vagyok érte, de nem hitt nekem. (Nekem legalábbis nagyon úgy tűnt.) Összevesztünk, és azt hiszem most nagyon haragszik rám. Holnap megpróbálom kiengesztelni. Remélem sikerrel járok.

Az új uralkodó	(Aqene)	2016.05.17. 14:33
Nem telt el sok idő a koronázás óta. Nem volt sok szusszanásnyi időm, de máris egy újabb problémát kellett megoldanom. Az országom érdekében óriási döntést kellett hoznom.     Persze ezt még nem tudtam, amikor a trónterembe hivattak, hogy fogadjam Korridor királyát értekezés céljából. Azt hittem csak valami viszályt kell megoldani, ami apám uralkodása alatt keletkezett.     Kivételesen időben jelentem meg, és tűkön ültem, hogy elvégezzem első hivatalos ügyemet, amit saját magamtól kellett meghoznom. A tanácsadóm, aki már apám idejében is szolgált, türelmetlennek bizonyult. Rossz ómennek vallotta, hogy vendégeink késtek.     Ebben a pillanatban jelent meg a színen London, és Fitz. Azonnal tiltakozott a tanácsos, és a többi őr, hiszen nem volt semmi keresnivalójuk ott.     Én azonban tudtam az igazságot. Mikor elszöktem, Leko felvilágosított London engedelmével, hogy Fitz Korridor örököse. Ez a tény engem is sokkolt. Annyi éven át szolgálta apámat Leko, és London. Azt hittem a mi oldalunkon állnak, és erre tessék! Kiderült, hogy ők végig beépített emberek voltak. Természetesen nem örültem a ténynek, de nem volt más választásom.     Lecsitítottam hát a tanácsadómat, majd kíváncsian fordultam az uralkodóhoz, hogy megtudjam mégis mit akarnak tőlem ilyen hivatalos formában, amikor bármikor tudtunk volna beszélni.     London felvilágosított, hogy csapatai már bevették Anarothot. Küzdhetünk ellenük, de be kellett látnom, hogy amióta apámat meggyilkolták, a katonák eltunyultak, és volt, aki visszalépett. Megértettem őket, hiszen én mindeddig nem mutatkoztam, és mivel egész végig be voltam zárva, csak szomjazhattam a tudásra. Nem akarták az életüket egy tanulatlan, buta csitrire bízni.     Választanom kellett hát. Vagy megtagadom az ajánlatát, és valószínűleg elvesztjük a csatát, ezzel együtt az országot.. Ezt nem akartam, így beleegyeztem, hogy London vegye át a hatalmat. Jó döntésnek tűnt tekintve, hogy megtarhattam mindent, ami Anarothot azzá tette, ami... (Vallás, kultúra, stb.) Még engem se akartak tömlőcbe zárni, sőt, megengedték, hogy uralkodjak én is, bár sokkal kisebb hatalmam lett ezzel, mint a tényleges uralkodónak.     Így vált Anaroth Korridor részévé. Talán nem volt a legjobb döntésem, de akkor ezt láttam a legjobban. Remélem a népem egyszer megbocsát, és belátják, hogy csak jót akartam. És ki tudja még mit hoz a jövő...

Gyilkosságikísérlet	(Aqene)	2012.10.28. 21:30
Minő hihetetlen, hogy én és Fitz azon az estén összekaptunk. Igazából jelentéktelen dolog volt, mégis hatalmas elefántot csináltunk belőle. Mikor visszamentem a lakosztályomba, hogy kipihenhessem magamat, nővérem, Lina ült az ágyamon. Engem várt.     Elmesélte mennyit szenvedett miattam, és hogy nem érdemlem meg Fitzt. Elmondott mindent, amit csak tudnom kellett. Féltem tőle. Ha rágondolok, még mindig remeg a kezem. Nem akartam elhinni, hogy Lina ennyire gyűlöl engem. Ő akarta megszerezni a koronát. Úgy vélte, hogy ő alkalmasabb lenne a feladatra. Én szívesen átadtam volna neki. De ezek után…     Lina rám támadt tőrrel a kezében, az életemet akarta mondván ikrek vagyunk, a különbséget senki se fogja észrevenni. Nem akartam rá támadni, és igazából még reménykedtem benne akkor is, hogy nem akar nekem komolyabb sérülést. Csak hátráltam a támadás elől, de mikor a falhoz szorított, és belém mélyesztette fegyverét… A tőr pengéje a falnak koppant, miközben az az én oldalamba mélyedt.     Nem hagyott más választást, vissza kellett támadnom. Az első dologgal meg is tettem, ami a kezem ügyébe került. Az mégpedig nem volt más, mint egy olló. Sikerült nekem is mély sebet ejtenem rajta. Mindketten rossz állapotban voltunk, Lina összeesett.     Fitz az árnyékból előbukkant. Valószínűleg végig ott volt, de nem akart közbe avatkozni. Igazából megértem. Nem szabad mindig csak rá hagyatkoznom, meg kell tanulnom saját magamat is megvédeni. Legalábbis minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt elhitessem magammal. Megvizsgálta sérüléseinket is.     Lina ekkor ébredt fel. Erejének köszönhetően ő csak saját magát tudja meggyógyítani, míg én csak másokat. Sebének nagyját már begyógyította mikor feladva tervét elmenekült a hálószobámból. Fitz utána eredt jobb belátásra bírni. Én pedig egyedül maradtam. Igaz nem sokáig… Leko vigyázott rám a továbbiakban, és látta el sérüléseimet.

Királynő királynője	(Aqene)	2012.10.28. 20:53
A koronázásom után nem sokkal volt az én születésnapom. Bár Fitz nem köszöntött fel szóban, de ajándékot adott nekem.     Megkért, hogy lovagoljak ki vele egyik barátjához. Be szeretett volna mutatni neki… Csakhogy barátja nem volt otthon. Azonban Fitz felajánlotta, hogy menjünk be az istállójába, és nézzük meg a lovakat.     Említettem már, hogy félek ezektől a jószágoktól? A napokban bár kénytelen voltam eltűrni a közelségüket, de sose fogom elfeledni azt a napot, amikor levetett hátáról még kis koromban egy ló.     Tény és való sok szép ló volt ott, akiknek a természete barátságos volt. De a távolságtartásom megmaradt ugyan úgy. A ruhámat azonban elkezdte rángatni valaki. Először azt hittem, hogy Fitz az, de mikor megfordultam, egy fehér ló állt mögöttem. Azonnal megtetszett. Valahogy olyan ártatlannak, és aranyosnak nézett ki. Még meg is simogattam, ami tőlem aztán merész húzás volt.     Fitz kivitte az istállóból, hogy jobban szemügyre vehesse. Felült rá, tett pár kört, majd nekem is lovagolnom kellett rajta, és elvégeznem pár gyakorlatot. Miután végeztünk, kijelentette, hogy ő az új hátasom. Új… Szóval így lett egy lovam.     Ahogy hazafelé mentünk, megkérdezte mi legyen a neve. Gondolkodás nélkül vágtam rá azt a szót, ami az eszembe jutott: Milka. Egy könyvben olvastam még annak idején, hogy a név azt jelenti, hogy királynő. És bár szegény pára hím - amit nem tudtam… - úgy éreztem ez méltó név lesz neki. Már csak azért is, mert az én lovam, és mivel én lennék Anaroth királynője…

Ceremónia, és ami azután bekövetkezett...	(Aqene)	2012.10.28. 20:11
Édesapám halálával én lettem Anaroth új vezetője, egy szóval a királynő. (Bár ez az állapot nem fog sokáig tartani.) Tiszteletemre Londonék egy hatalmas bált szerveztek nekem ma. Természetesen a bál csak a koronázási ceremónia után vette kezdetét.     Magán a ceremónián se Leko, se London, de még Fitz sem volt jelen. Fitzet megértettem, hiszen ő már a palotába sem jött velünk. Azonban a többieket nem. Nem vártam volna tőlük, hogy hűség esküt tegyenek, csupán jól esett volna, ha jelen vannak, ezzel is lelket öntöttek volna belém. Bár London kísért be a templomba édesapám hiánya végett.     A két esemény közt egy ebédet tartottunk, ahol minden jelentős ember ott volt. A szövetségeseink, katonák, bárók, nemesek. Mindannyian dísz öltözetben pompáztak, ahogy azt el is várta a protokoll. Több fajta ételt felszolgáltak, amik ünnepi lakomának számítottak. Ekkor jelent meg Fitz is. Még sose láttam ilyen hivatalos udvari viseletben. Fel sem ismertem először, Leko volt az, aki felvilágosított róla.     A bál este kezdődött. Számomra szokatlan volt. Mivel életem jelentős részét a szobámban töltöttem, nem mehettem le a bálokra. Ez volt az első, amit a tiszteletemre rendeztek, és amin részt vettem. A hangos zene, a színes ruhák kavalkádja… Mind ez úgy érzem nem nekem való. Talán csak azért éreztem így, mert még sose vettem részt ilyesfélén.     Azonban… Mint mindennek, ennek is megvolt a maga szépsége. Táncolhattam Fitzel, és még lőtte kettesben is eltölthettünk zavarba ejtő perceket. Ami nem mellesleg csodálatos volt. De ezt lehet, hogy csak hálája képp akarta kifejezni. Ugyanis ma este adtam át neki születésnapi ajándékát. Furcsa… Csak pár nappal, és egy évvel idősebb nálam. Egy zsebkendőt hímeztem neki. A tűvel volt egy kis vitám ugyan, de sajnos annak következményét, a vércseppeket nem bírtam kimosni belőle. Újat hímezni pedig már nem volt időm. Nem lett tökéletes, de a szándék a fontos. Biztos vagyok benne, hogy nem tetszett neki, és igazából egy haszontalan ajándék volt, mégis azt mondta, hogy nála lesz mindig. Kíváncsi vagyok ebből mennyi az igaz.     A bál bár hajnalig tartott el, én mégsem maradtam olyan sokáig. Viszonylag hamar visszavonultam lakosztályomba.

Szökésben	(Aqene)	2012.10.28. 18:24
Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, de édesapám elől kellett menekülnöm. Édesapám úgy döntött, hogy Anarothnak kell egy új királynő. A földeket azonban magának akarta megtartani, így arra a következtetésre jutott, hogy engem fog elvenni. Én természetesen nem akartam ezt, hiszen ő mégis csak az apám.     Kénytelen voltam elszökni. Férfinak álcáztam magam, hogy senkise ismerjen fel. A szolgák szennyesei közül vettem fel nadrágot, és inget, parókát pedig még dadusomtól kértem már vagy egy évtizede. A kiszökéssel nem volt gondom, ügyesen megoldottam, és viszonylag hamar is.     Egy a fővárostól távolabbnak mondható városban találtam magamnak munkát mint felszolgáló. Furcsa volt dolgozni, nem voltam hozzászokva. Mégis büszke voltam magamra mikor a nap végén megkaptam azt a pár garast, ami járt nekem. Elmondhatom, hogy megízleltem a munka örömét. Lakhelyem azonban nem volt.     Egy nap egy nő vett szárnyai alá. Gyönyörű, és kedves teremtés volt. Mégis valamiért frusztrált a jelenléte. Megengedte, hogy nála lakjak, persze csak akkor, ha a ház körül elvégzek pár munkát. Még fizetett is érte. Elvállaltam, sok választásom úgyse volt. Aztán pár napra rá…     Az udvarba egy fáradt ismerős lovagolt. Ez a bizonyos alak nem volt más, mint Fitz. Jobbnak láttam, ha nem zavarom, így inkább felmentem a szobámba. Másnap mikor a legelőre kimentem a lovakért, Fitzel futottam össze. Egyből megismert, tudta ki vagyok. Beszélgettünk, megtudtam, hogy Fitz megölte az apámat. Bántott a dolog, hiszen mégis csak az apám volt, és Fitz megölte… Rá mégse tudtam haragudni. Most én lettem a trónörökös. A beszélgetésünk itt azonban sajnálatos módon még nem ért véget. Mint mindig, most is sikerült összevesznem Fitzel. Miért kell nekünk folyton veszekednünk? Azonban most tényleg… Ismétlem TÉNYLEG nem voltam az egészért felelős. Felbukkant egy olyan képességem, amiről eddig még nem tudtam. Gyógyító vagyok. Legalábbis az alapján, amit tettem, ez jött le. Fitz sebét egy érintéssel begyógyítottam.     A fiú ezután feldúlva elment, hogy levezesse feszültségét. Pár napra rá London tért be, majd visszatért Fitz is, de akkor már koránt sem olyan állapotban, mint ahogy napokkal az előtt láttam. A halál küszöbén állt. Próbáltam visszafogni magam, hogy ne idegesítsem fel még jobban, de nem bírtam magam türtőztetni, késztetést érezzek rá, hogy bocsánatot kérjek tőle a múltkoriért.     Aznap este az istállóban aludtam. Mikor felébredtem, saját magammal találkoztam. Pontosabban Linával, akiről már kezdtem azt hinni, hogy meghalt. Szerencsére nem. Örültem neki, hogy újra láttam. Rengeteg mindent kellett még megbeszélnünk. Linát azonban jobban lekötötte Fitz, és az én kapcsolatom. Nem tudom, hogy mit mondott neki, vagy mit nem… De tudom, hogy beszélgettek az éjszaka kellős közepén.     Én ugyan ezt tettem Londonnal. Egy fontos ügyben kellett döntenem. Visszamegyek, és elfoglalom az engem megillető helyem, vagy lemondok a koronáról. Döntésemet az is megnehezítette, hogy mint az kiderült, London Korridor királya, Fitz pedig egyetlen gyermeke. Nehéz döntés volt, de előbbit választottam. Azonban azért, hogy ne következzen be újabb háború, Londonnal szövetségbe léptem. Amint megkoronáznak, országom javait átadom Londonnak, hogy rendelkezésére bocsájthassa.

Hős lovagom	(Aqene)	2012.10.27. 23:56
Úgy döntöttem újra vezetek naplót.     Nemrég egy különös fiúval találkoztam. Bár inkább ő talált rám. De nevezhetjük sorsnak is. Úgy érzem unalmas napjaimnak ezentúl vége szakad. Ő az én hősöm. <3     Ezt mai napom is bizonyítja. Reggel lementem az étkezőbe Leko kíséretében. Ball lábbal keltem, így nem volt jó hangulatom. Azonban amikor az a fiú… Fitz megérkezett, a környezetemben lévő emberek felvidultak. Talán a kisugárzása tette… Nem tudom pontosan.     Mellém ült le, és egy darabig nem is hagyott elmenni. Megakadályozta szökésemet azzal, hogy ruhámra ült. Szemtelen suhanc! Azonban bárhogy is próbálkozott jobb kedvre deríteni, nem sikerült.     Végül csak elengedett, hogy kinn az udvaron tegyek egy jókora sétát. Apát ugyanis végre sikerült meggyőznöm, hogy ne csak a szobámba, vagy a megszokott útvonalon haladhassak, de had mehessek a kastélyon belül oda, ahova csak szeretnék. Hosszas győzködés árán, de sikerült. Azonban a séta nem bizonyult jó ötletnek.     Éreztem, hogy követnek, és hogy valaki figyel, de hogy merről, vagy hogy pontosan ki, vagy épp kik, azt már nem tudtam volna megállapítani. Bíztam benne, hogy Fitz az, de volt valami negatív kisugárzása az illetőnek. Valahogy túl csendes volt minden, és ez nem tetszett. Ekkor, szinte a semmiből rám támadt egy fekete ruhás férfi. Arcát maszk fedte, így nem tudom pontosan hogyan is nézett ki. Meg akart ölni, de szerencsére Fitz megmentett. Nem hittem volna, hogy egy ilyen satnya fiúcska mint ő, képes győzni. Biztosan sokat edzhetett már az évek alatt, amióta apám szolgálatában áll…     Ára annak, hogy kitörtem a megszokott kalitkámból az lett, hogy a merénylő mint egy élő pajzsként használva engem sikeresen meglógott, de nekem a karomba fúródott pár mérgezett tű. A gyenge szervezetem miatt hamarabb került testembe a méreg, mint kellett volna neki. Ez után nem emlékszem semmire, elájultam.     Este ébredtem csak fel. A szobámban voltam, és a halban hallottam, ahogy Fitz beszélget az orvossal. Gyűlölöm az orvosokat, de főleg őt! Szemtanúja voltam, ahogy édesanyámat megöli. Azóta valahogy tartózkodom tőle, és minden más gyógyítótól.     Egy idő után azonban az orvos elment, Fitz pedig benézett, hogy minden rendben van-e velem. Beszélgettünk jelentéktelen dolgokról, a mai napról. Ki akartam neki fejezni neki hálámat, de nem is tudtam hogyan álljak neki. Ekkor már azonban a testem magától mozdult, és megcsókoltam. Ez volt életem első csókja. Azt hiszem mindig emlékezni fogok rá… Csodálatos volt.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk