Henbane

  
Henbanet maga Fitz nevelte, szinte együtt nőttek fel. Kötelékük erős és elszakíthatatlan, egymást szinte tökéletesen kiegészítik. Henbanet az eredeti istállómester meglehetősen durván kezelte, mivel a csődörcsikó csakazért se volt hajlandó behódolni, de még csak egy ici-picit se követni az utasításokat. Fitz egy ideig nézte-nézte a helyzetet mikor kijárt edzeni, de egyszer megszólta az istállómester módszerét. Miután durva és elutasító választ kapott (meg vagy egy-két pofont) a saját kezébe vette a dolgokat, és olyan hirtelen bújt belőle elő az apjára jellemző parancsolgatás, mint derült égből a villámcsapás. Az istállómester megszólalni nem mert, nemhogy ellentmondani, pedig a kölyök nem volt még idősebb 14nél...
Henbaneről hamar kiderült, hogy nem az emberekkel van baja, hanem a bánásmóddal. Fitznek hosszú hónapjaiba telt megszelidítenie és magához láncolnia az állatot, nem egyszer aludt ezért a boxokban ő maga is. Azonban mikor egyszercsak a legelőn a ló már előre várta Fitzet, fordult a kocka és elkezdődött kettejük közös kalandja.
Henbane erős és gyors, és bár eleinte nagyon könnyen kifáradt, de az évek alatt felszedett izom, a megszokott kemény munka hatására mára még Rönköt is képes túlszárnyalni, ha ifjú gazdája ül a hátán. Intelligens teremtés, és nem fél az emberek elleni közelharctól se. Rengeteg dolgot tanult más lovaktól a harcmezőn, rengeteget Fitztől, illetve sokmindenre jött ő maga is rá.

Rood

 
Rood egy asztrálsíkon élő lény, ami nagyjából annyit tesz, hogy a mi, anyagi síkunkon gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Egy másik létsíkon él, ami emberek számára ugyan elérhetetlen, akár az Abyss, de az ott lakó lényeket képesek áthívni a saját világukra. A kis vöröspanda jelenleg Frey familiárisa, azaz mágikus segítőállata, és bár nem beszél, nem ír és nem olvas, hihetetlenül intelligens és tudástára jóval meghaladja az emberi felfogóképességet. Csak mást tart fontosnak...
Életéről nem tudni szinte semmit, Freyjel először akkor találkozott, mikor az mesterével épp a saját őrállatát próbálta megkeresni. Azonban a hívás megválaszolatlanul maradt, Frey állatát az egyik isten korábban megölte. Rood viszont érdekesnek találta az ifjú és erős máguspalántát, és mivel már ígyis évtizedek óta csak saját körforgását ismételte az asztrál síkon, így annélkül társult be "gazdája" mellé, hogy az tudott volna róla. Mikor Frey felébredt, ölében egy kis vöröspanda kukucskált körbe a gyertyafényben.
Kedvenc elfoglaltságai az evés és alvás, továbbá a céltalan sétálgatás a világban. És gyűlöli, utálja, igazán-igazán rühelli, amikor dobálják, tutujgatják, vagy bármi más számára hasonlóan derogáló dolgot művelnek vele.

Milka

  
Milka Frey egyik büszkesége, a csodaszép heréltet ugyanis ő nevelte fel és tanította be, eleinte magának. Később azonban Fitzék mondhatni keresztülhúzták a számításait, Nina születésnapjára ugyanis az orgyilkos egy lovat szánt, mivel úgy látta, hogy a lánynak Lágyléptű megtetszett (még ha a lovaglás maga nem is feltétlen). Igazából annyira nehéz nem volt tőle megválni, bármennyire is jól nevelte Milkát, a varázslónak ő még mindig csak a második kedvence volt.
Milka leginkább ügyességéről és önnállóságáról híres, ismeretlen terepen is képes boldogulni akár egymaga is, nem esik pofára, nem csetlik-botlik. Azokról a területekről, ahol legalább egyszer már járt bármikor visszatalál, léptei biztosak és könnyedek. A legkisebb segítségre is azonnal reagál ha tapasztalt lovas ül a hátán, ha pedig fiatal vagy tapasztalatlan emberről van szó megpróbál a lehető legsegítőkészebb lenni, de nem hagyja, hogy lovasa ostoba döntést hozzon (pl figyelmetlenségből szakadékba léptessen XD)

Rönk

 
Rönk London lova, már hosszú, hosszú évek óta. Szívós és erős állat, hűséges a lovasához, más parancsaira nem is hallgat. Nem egy hadjáraton vett részt ő se, igazi veteránnak számít már. Nem fiatal, nemis a leggyorsabb, vagy a legerősebb, de kitartó és még soha semmilyen baja nem volt. Vagy ha volt is, nem adta jelét, nem sántított, nem prüszkölt, csak tette, amit gazdája kért tőle.
Még Frey apja nevelte, bár erről London semmit nem tud, egy idegen lókupectől vette. Rönköt korábban ellopták Frey családjától, és nem bántak vele túl jól annak ellenére se, hogy fizikai bántalmazással se tudták megtörni. A királyhoz csak egy szerencsés pillanat miatt került, ahogy London meglátta, hogy hogyan bánnak a piacon a büszke állattal (nameg hogy milyen eredménye volt annak, ahogy rá akarták venni, hogy bemenjen egy szűk karámba), inkább megvette...

Shade

Shade Fitz állatkája, talán nem kell kommentálni, hogy egy nagyon-patkányról beszélünk. Bár nem a csatornákból halászta ki a fiú, hanem egy szénapadláson akadt rá a patkánykölyökre. Akkor még kölyökre... az ápolt kis tünemény épp egy macska elől bújt el egy lyukas fazék alatt, és bár Fitznek sok kedve nem volt rajta segíteni, azért mégse hagyhatta, hogy családja címerállata a szeme előtt legyen vacsora. A macska elkergetése után pedig levakarni se nagyon tudta az alig enyérnyi apróságot, hisz az nem volt olyan ostoba, hogy a biztonságot nyújtó ember közeléből elmenjen.
Szépen lassan aztán végülis Fitz is elfogadta a jelenlétét, néha megkínálta egy-egy morzsával. Shadet nem volt és nem nehéz eltartani, amióta kifejlett hímmé vált már egész jól megáll a lábán, talál ő magának ételt, italt, rejtekhelyet, de hosszú időre nem hagyja magára választott gazdáját.
Intelligens, mint a legtöbb patkány, bár talán ezt elsőre senki nem nézné ki belőle, és Nomen est omen, úgy viselkedik mint egy árnyék. Csak akkor mutatkozik, ha Fitz egyedül, illetve London társaságában van, vagy a fiú előhívja. Szereti az embereket, bár sajnos legtöbben márcsak azért se szívlelik, mert egy patkány. Mi tagadás, valóban. Ha nagyon szugerálják, megért dolgokat, de az emberi nyelvet azért még nem beszéli... igaz, a "takarodj, te büdös csatornatöltelék" értelmét már régen megtanulta.

Lágyléptű

Lágyléptű apja is és anyja is Korridor két leghíresebb vérvonalából származik, a fiatal kanca pedig örökölte szülei minden jó tulajdonságát. Szerencsére... szülei ugyanis mint a tűz és a víz, egymás teljes ellentétei voltak, és valószínűleg csak a mázlin múlt, hogy nem a legroszabb jellemzőket örökölte.
Csendes és engedelmes ló, könnyed mozgása miatt elsősorban Aeda lovagolta, de a nemesek gyerekei is, akik megfizették (és sokszor márcsak azért is megfizették, hogy büszkélkedhessenek vele) hogy a királyi udvarban tanuljanak lovagolni a királyi lovakon, gyakran ültek rá. Az isten hátamögötti faluból is, mikor Fitzák visszatértek Anaroth fővárosába, Nina rajta ült. És még róla is leesett, ami amúgy művészet, dehát van, akinek ehhez született tehetsége van.
Amúgy Lágyléptű hiába figyelmes a lovasa irányába, megérzi, mi, mennyire kényelmetlen, ha valaki lepottyan, megvárja, lassít, vagy gyorsít lovaglási szint szerint, magára nem nagyon figyel. Gyakran lesérül, bár a lábát még nem törte el szerencsére. Szélsebes vágtáját eddig csak egyszer mutathatta meg a világnak, mikor Lekot mentette ki egy kifejezetten veszélyes helyzetből...

Szellő

Szellő Frey lova, egy meglehetősen makacs kanca. Nem erős, de gyors és robbanékony, akárcsak természete. Se az embereket, se a lovakat nem kedveli igazán, de ameddig gazdája a közelében van egy tündéri virágszál álcáját mutatja. Mihelyst azonban Frey lelép, Szellő még akár Henbanebe is belecsíp, pedig ő aztán sose tett ellene semmit, és már ismerik is egymást jóideje.
Persze Frey régóta ismeri, hogy milyen a természete piciny lovacskájának, mégse tud ellene mit tenni, hiszen fölöslegesen nem büntetheti... Erről is könnyen leszűrhető, hogy Szellő nem ostoba, csak éppen fiatalos energiáit nem a legjobban fekteti be. Nem csatatérre való, egy dologhoz van egyedül hozzászokva, az pedig a mágia. Mivel nem nagyon figyel magára, bár ez leginkább annak tudható be, hogy még igen fiatal és eszetlenke, gyakran lesántul, ilyenkor viszont gyakorlatilag le kell kötözni, mert ugrálni még fájós lábbal is imád.
Bár a különleges színű és kiemelkedő vérvonalú lovat már csikóként sokan meg akarták venni, Frey nem csak a vérmérséklete miatt nem adta senkinek. Ő volt a kedvenc. A nagy kedvenc. Máig az, ezért nem is meglepő, hogy egyedül ő lovagolja, mondjuk nem mintha más alatt hajlandó lenne megtenni egy lépést is ez az önfejű görcs...