Amikor Fitz eltűnt a faházból, ahol épp jól szórakoztak Ninával, a lány hitetlenkedve tért vissza a palotába. Remélte, hogy ott megtalálja, de ez nem így történt. Freyhez indult segítségért, de ő nem hitt neki. Hogy lássátok ti is, hogy Nina és Frey közt milyen éééérdekes beszélgetés folyt, bemásoltam egy részletet a szerepből. :) (LuPir: Aqene bemásolt, én meg alakítottam rajta, hogy ne csak bemásolás legyen, hanem látszódjon rajta némi szövegkoherencia. De igazából nagyjából úgy hagytam, ahogy volt... csak mégis... XD)

Amint Nina beért a városba, rábízta lovát az őrségre, és besietett a palotába. ~Fitz-Fitz-Fitz....~ Felsietett a fiú szobájába, de semmi. Elindult Freyhez, hogy lecsessze, hogy hogy tehette ezt vele. Mást nem ismert, aki varázsolt, nah.  
Dörömbölésbe kezdet Frey szobájának ajtaján az éjszaka kellős közepén - Nyisd ki! HALLOD?! FREY! Azonnal nyisd ki! - kétségbeesett hang, könnyes szemek.
- Mit parancsol? - szól egy hang, de Nina mögül, a lépcső felől. Frey még nem aludt, sőt, épp egy könyvtári könyvet lapozgatva sétált visszafelé szobájába. 
Végigmérte Nina hiányos öltözékét, a koszt, a vért, és átgondolta az elmúlt nap eseményeit. Persze, ő is tudta, hogy a lányt elrabolták, de mikor Fitz fejvesztve kivágtatott a kapun, ő akkor már csak hátradőlt, és várt. Mást nem tehetett... 
- A fiú? - Kérdezi még, mert számára barátja fontosabb, mint a királynő, még akkor is, ha elvileg elég rossz körülmények között is volt napokig...
- Ezt hogy érted?! Nem a te kezed ügye van a dologban?! - néz rá a kérdezett nagy kerek szemekkel, majd még jobban elkapja a sírhatnék - Miért nem? Ez nem lehet... - dörzsöli könnyes szemeit - Akkor nyugodtabb lennék. - egy pillanatra megtorpan, megszédül, ájulás kerülgeti.
- Nem... tudtommal nem az én kezem van a dologban... - a varázsló persze nem érti, hogy miről van szó, de nem meri faggatni Ninát, nehogy még rosszabbul legyen. Inkább beteszi a könyvjelző szalagot a megfelelő két oldal közé, a hóna alá csapja szerzeményét, és kezét nyújtja Ninának, hogy megtámassza. 
- Nem illik ilyet kérni, de bejöhetnél a szobámba. Csak amíg egy teát megiszol, hogy magadhoz térj. Gyere! - hangja kifejezetten kedves, a gyere pedig nem felszólításnak, sokkal inkább kérésnek hangzik. Tökéletes ellentétben mind Londonnal, mind Fitzel.
Nina tehetetlenül engedelmeskedik Freynek, de mikor leülteti (na nem a szó szoros értelmében...) újra elfogja a sírás, bár nem ad ki hangot, csak peregnek könnyei arcáról lefele.  Egész végig azon gondolkodik, hogy hova tűnhetett Fitz, de semmi se jut eszébe, és már szinte minden átfut az agyán
Frey együttérzőn nézi Ninát, miközben a saját receptje szerint egy nyugtató teát kever neki, és felteszi forrni a vizet. Nem megy túl közel a lányhoz, de mellé húz egy széket és gyengéden megérinti a vállát. Ennél jobban szavakkal se tudna vigasztalni, ez nem igazán az ő asztala. 
- Tessék - nyújt egy sötétkék-világoskék zsepit vendégének, hogy legalább a könnyeit letörölhesse. - Ha nem tudsz semmit, hát ez van. Mi történt, azt azért el tudod mondani?
- Köszönöm. - oda se néz, csak elveszi szaggatott mozdulattal, és letörli könnyeitől nedves arcát - Fitz eltűnt. - néz Freyre, fél, hogy mit fog rá szólni. Fél, hogy bolondnak nézi majd, mint ő saját magát.
- Fitz eltűnt, és nem tudom, hogy hova. Egyik pillanatban még velem volt... Mellettem... A másik pillanatban pedig... - elcsuklik hangja, lenéz a földre, újabb könnyek, de már nem is fárad vele, hogy letörölje.
Frey csak meglepetten pislog Ninára. Mármint a szavaira. Nem nagyon tudja felfogni, mi a probléma, hogy mi nincs a helyén a lányon kívül. 
- Ömm... Hát igen, ez megesik néha. Ismered Fitzet, néha csak úgy eltűnik, aztán félholtan kerül elő... 
Közbe leszedi a teát, kitölti egy aranyos fehér porceláncsészébe, szór bele valami finom, édeskés illatú port, majd visszatelepszik és átnyújtja. 
- Emiatt igazán nem kéne fölizgatnod magad...
- Nem, látom nem érted... EL-TŰNT! Érted? Egyik pillanatban még velem volt, aztán hopp, volt Fitz, nincs Fitz. Eltűnt! Köddé vált! Mintha nem is létezne! Érted?! Nem úgy tűnt el, hogy elment... NEM! Eltűnt! - ahogy felállt, hogy levezesse feszültségét járkálással kiverte Frey kezéből a csészét, bár nem direkt. 
Pár kört ment a szobában, majd megállt, arcát tenyereibe temette, már nem sírt, nem tudott, csak rázkódott. 
- Eltűnt... - suttogta ismét.
- Igen, eltűnt... - kezdi, de amíg egy varázslatot kezd el mormolni, abbahagyja a beszédet. A Szavak se nem hallhatóak jól, se nem érthetőek, mert a nyelv nem egy ma is használt darab. Hatására, és Frey intésére a csésze beugrik a tűzbe, és pattogva esik kisebb darabokra. A tea is életre kel, és szintén a tűzbe vándorol, majd sisteregve elpárolog, aminek hatására kellemes illat tölti be a helyiséget. A maradék kis nedvességnek, ami a szőnyegben ragadt, Frey egy rongyot vesz elő, és azzal kezdi el itatni, bár persze lehajolni nem hajlandó, csak lábával rugdossa a foltra. 
- Eltűnt, mint a köd. Ilyen Fitz. Van egy furcsa képessége, tudod, árnyékba olvadás, meg minden. Ne idegeskedj! Nyugi!
- Na idefigyelj! DE FIGYELJ RÁM, és ne azzal a folttal törődj! - kapja oda fejét hirtelen Nina, és úgy veszi, mintha nem is figyelne rá - Fitz eltűnt. Nem úgy, hogy elment, vagy hogy eltűnt az árnyékban. NEM! Fitz már nem létezik! Mintha csak szellem lenne! De még csak az se! Mert akkor megszólalna! De nem szólal meg! És amúgy is, egy pillanat alatt nem tud az árnyékba húzódni, főleg ha nincs rá semmi oka. Elvégre... - elpirul, ahogy a forró helyzet ismét eszébe jut  - Érted már?! - elé lép, belekapaszkodik ruhája ujjaiba, néha megremeg keze - A szemem láttára tűnt el. Mintha csak láthatatlan lett volna. De nem az! Akkor megszólalna! Vagy... Ijesztgetne, tudom is én...! de még csak azt se teszi! Fitz nincs itt!!!!! Nincs a szobájában, a palotában, a várban, a tisztáson, az erdőben, SEHOL sincs! - visszarogy a székre.
- Aha... - mondja Frey, de csak félvállról. Azt hiszi, Nina csak megbolondult. Fitz néha még esemény közben is durva tréfákat űz. Például, ahogy hallotta, volt példa rá, hogy bejelentette a következő célpontot, aki az aktuális éjszakai partnere volt. Természetesen neki. Az meg nem hitte el. Egészen másnap reggelig, amikor arra ébredt, hogy immár exszeretője egy ujjnyi mélyen átvágta a torkát. Igaz, ez egy alkalom volt, de a barátja igencsak büszkén mesélt róla Freynek.
Aztán végre a férfi is elkezdi megérteni a királynő kétségbeesését, megérti, mért ennyire letört, de nem tud hinni neki. Fitz nem ugrik ki a létezésből csak úgy. Ha meg is halna, annak nyoma kellene legyen. Vagy bármi más... De akkor meg London lenne az első, aki tud róla, és valószínűleg öngyilkos lenne. Az ő hazájukban a családon belül furcsa szálak húzódnak, főleg, ha ilyen ősi a vér, és ilyen erős a kötelék.
- Figyelj, Nina, nézzük meg Londont. Nem kell beszámolnod neki a kalandotokról, de ha Fitz halott lenne, tőle tudnánk meg leghamarabb. Ha nincs kiakadva, akkor még él. Nyugodj meg... 
Ezúttal, mivel nem lát más lehetőséget, hisz társa a teát nem fogadta el, közelebb húzza a székét és átkarolja a lányt.

~ Aqene (kicsit LuPir)