Név: Sacrif Frey
Kor: 20 éves
Nem: Férfi
Beállítottság: Hetero
Jellem: Törvényes semleges

Frey, másik nevén a Szellemjáró érdekes képességek birtokában van. Többségéd Brand'haardnak, másik felét Hudnak köszönheti, ugyanakkor Freyr is igencsak belenyúlt a fiatal gyerek fejlődésébe. Mondhatni Frey az istenek játszótere volt, de emellett az emberekhez is érdekesen viszonyul... Az elesetteket oltalmazza, sokszor anélkül, hogy erről ők tudnának.

Család: Nemesi családban nőtt fel, később apját, míg Frey távol volt, a király felségárulás vádjával lefejeztette. Persze az más kérdés, hogy a vád alaptalan volt. Ezek után Frey egyedül maradt anyjával és két testvérével, igaz, ők már rég nem éltek a családdal. Anyja egy távoli birtokon még most is él, boldogan tengeti napjait Frey nagyanyjával.
Származás: Anaroth
Foglalkozás/rang: Lord (főnemes)
Képzettségek: Különleges tehetsége van a varázsláshoz, aminek egy részét bár örökölte, de a többit az istenektől kapta. Ahhoz viszont, hogy ezt irányítani is megtanulja, hosszas éveket töltött inasként az akkori "Mágia Oszlopánál", a legerősebb mágusnál. Mestere viszont azóta meghalt, ő pedig még nem foglalhatja el ezt a címet, mert keveset tud. Azonban Fitz és Nina miatt, a kalandok miatt mindig újabb és újabb dolgokat tapasztal meg, vagy talál ki.
A diplomácia terén kifejezetten ügyes, de leginkább a birtokvezetésbe képzett, hisz mindig is ő volt az, aki apja földjét örökölte volna. Jól kezeli az embereket is, de ez már inkább megérzéseken alapul, nem képzettségen.
Kapcsolatok: Fitz - Frey legjobb barátja, és viszont. Őrült társáért szinte bármit megtenne, egészen a halálig követi, aztán vissza. Hihetetlen hűség köti össze őket, és ami vicces, az az, hogy ezt Frey is megkapja Fitztől. Nem habozik elmondani minden egyes adandó alkalommal, hogy Fitzet mennyire felelőtlennek és őrültnek tartja, de (talán pont ezért) minden őrültségbe belemászik vele együtt...
Nina - Egy igencsak akciódús momentumban találkoztak, amikor természetesen Fitzet kellett kihúzni a bajból. Akkor lehet kicsit udvariatlanul mutatkozott be Ninának, aki ezért nem nagyon szívlelte az elején. Frey, mikor barátja megbízta azzal, hogy vigyázzon a lányra kicsit ideges lett, hisz nem bébiszitter ő, de végülis elvállalta. Azóta Ninát egyre inkább nem csak koloncnak tartja, és bár nem bírja, hogy olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, de egyre jobban kezdi megkedvelni.

Frey már akkor is életerős volt, mikor megszületett. Egy jövendölés miatt azonban Freyrnek akarták áldozni, de az isten úgy tűnik nem fogadta el az újszülöttet. Természetesen sorsa továbbra is az isten kezében van, mint azt a neve is, amit büszkén visel, mutatja. Sacrif Frey ~ Freyr áldozata

Külső tulajok: Frey alapvetően egy magas, izmos úriember, rövid, sötétbarna hajjal, és szintén sötétbarna szemekkel. Ha viszont varázsol, haja elkezd megnőni. Nem gyorsan, de eléggé ahhoz, hogy idegesítse. Ilyenkor vöröses árnyalatú is lesz, akár csak szeme. Jobb alkarján van egy tetoválás, de halvány, és napfényben (vagy tűz mellett) szinte egyáltalán nem látszik. Félhomályban viszont nagyon is.
Hiába néz ki jól a sok kidolgozott izom, Frey nem egy harcos. Minden, ami rajta látszik, az nem harc, edzés, vagy gyúrás eredménye, hanem a kemény munkáé. Ha éppen olyan helyzet volt, nem tartózkodott attól, hogy beálljon dolgozni a földeken, a gyakori lovaglás pedig (a birtokokon született csikókat is ő lovagolta be) szintén bőven adott hozzá. Igazából ez a varázslás szempontjából még kapóra is jön, ugyanis nehezebben és lassabban fárad ki, mint mások, például a pocakos "csalók".
Általában a mágusok szokásos, bőujjú ruhájában látni, vagy ha lovagol, akkor ritkán bőr nadrágban és fehér, rövidujjú ingben. Még tél kellős közepén is. Ő nem az a vetkőzős tipus, mint Fitz, sőt...
Alapvetően hosszú lépteivel gyorsan halad, másokhoz képest legalábbis, pedig soha sehova nem siet. Mindig csak nyugodt tempóban lépked, sokszor még el is gondolkozik.
Férfiakkal szemben nem tanusít semmilyen különleges viselkedést, nőkkel viszont mindig tartja az egy lépés távolságot, ha teheti.
Sebek/hegek: Háta jobb oldalán a delta izomtól lapockája végéig húzódik egy fehér heg, más semmi.
Belső tulajok: Frey valójában egy robbanékony, és igen heves személyiség - volt. Csakhogy erről hamar le kellett szoknia, mert se a varázslásban, se az éles helyzetekben nem nagyon segített a dolog. Bár energiája sokszor továbbra is az egekben van, néha csak úgy random felugrana és tombolna, ezeket az ingadozásokat megtanulta kezelni. Hideg fejű, gyors gondolkodású, szinte bármit képes megoldani, jó tervek készítésében, bár a végrehajtásban már kevésbé. Lehet, hogy ez csak Fitz miatt van, aki sokszor keresztülhúzza minden számítását, de ez már más kérdés.
Elég megbízható, ha valamire megkérik, akkor azt igyekszik minnél pontosabban megcsinálni. Igaz, nem a gyorsaságáról híres, viszont ha van rá ideje, akkor amit csinál, az valóban jó munka lesz. Hozzá kellett szoknia a pontossághoz, hisz miután megörökölte apja, és a család birtokait, mindenhol mindent neki kellett csinálnia. Az ügyintézéstől kezdve az ellenőrzésig...
Kedves és segítőkész, egy meglehetősen karizmatikus alkat, és igazából a Nina-Fitz-Frey csapat esze. Természetesen pont ezért az ő szava sose döntő... Még ha erkölcsi alapon is próbál valamit elmagyarázni, vagy törvényeket hoz fel egy kaland során, vagy észérvet, logikát, bármit, Fitz egészen biztosan ellene fog menni, és ha ő így dönt, valószínűleg Nina is örömmel bólogat rá.
Bár még csak fiatal felnőttnek számít, Frey meglehetősen érett gondolkodású. Erre igazából szüksége is van, és természetesen a Mágia Oszlopa se foglalkozott volna vele, ha nem tudja komolyabban venni az "élet kérdéseit", mint mondjuk egy játékot. Elvégre veszélyes üzem a varázslás, nem lehet vele játszani.
Bátor és magabiztos, de nem elbizakodott. Barátaiért bármit megtenne, a hűség számára legalább olyan fontos, mint az illem, amit amúgy igyekezik a lehető legjobban betartani. Nehéz lenne olyan dolgot mondani, amivel nem ugrik egyenesen szembe, ha erre kérik barátai, bár természetesen a realitás talaján kell gondolkoznunk.
Eddigi életéről tudni: Egy éves koráig nem volt fényes az élete, de erre persze ő nem emlékszik. Főleg azért bántak vele meglehetősen mogorván, mert minden áron Freyrnek akarták áldozni, és az átlag ember azt nem értette meg, hogy az isten nem fogadta el a gyermeket, csak annyit láttak, hogy még él, és nem sikerült a szertartás... Ennek fényében nemcsak, hogy alig foglalkoztak vele, de például télen "teljesen véletlenül" kint felejtették a hóban, nyáron nem vittek neki vizet... ÉS hasonlók...
1-9éves koráig teljesen átlagosan nevelték, szülei belátták, hogy ez így nem járja, jóslat ide, vagy oda. Egy gyerek az gyerek, védtelen, és megérdemli az életet, mert arról ő nem tehet, hogy valami nem úgy sült el, ahogy azt a felnőttek akarták. Utána a mágia iránt mutatott érdeklődése és tehetsége miatt varázslótanonc lett... hiába, a tök átlagos gyerekkor, a lebegő tányérok, a magától söprögető seprű, amiket nem ő akart ilyenné tenni hamar meggyőzték apját, hogy ideje tanítani gyermekét. Bár ő maga is varázsló volt, sose volt jó a magyarázgatásban, úgyhogy keresett valakit, aki a tapasztalat helyett kevésbé veszélyes módon is okíthatja fiát.
Kezdetben egy ismeretlen varázslónál inaskodott, aztán Frey híre és tudattalan tettei, a mestere kérdéseire adott válaszai és saját kérdései a Mágia Oszlopának fülébe jutottak, aki magához vette őt. Sora ezután se lett jobb, sőt, ám mivel igazán kitartó volt, és nem kis tudásszomj lapult benne, élvezte az itt töltött időket. Hiszen sokmindent megtudott, és felfogta, hogy milyen megtiszteltetés a legnagyobb varázslótól tanulni.
Olykor hazamehetett pár hónapra, hogy pihenjen, és egyik ilyen alkalommal ismerte meg Fitzet is. A srác gyakorlatilag félholtan esett össze nem messze a háztól, egy téli éjszakán, Frey pedig valamiért épp kint bóklászott a lovaknál. Aztán meglátta. Nem tudta, ki ő, Fitz pedig ügyesen hazudott már akkor is. Előbb barátok lettek, a Korridori örökös sok kalandba belerángatta Freyt, sőt, párszor vele ment még a Mágia oszlopához is, természetesen "titokban". Azt egyikük se tudja, hogy az öreg mester valóban nem tudott róla, vagy csak nem szólt, de nem is volt fontos.
Mikor megtudta, hogy Fitz kicsoda, Frey először igencsak haragos lett, képes lett volna még meg is ölni társát, de Fitz meglógott. Aztán volt ideje átgondolni a kis varázslónak, hogy mi változott azzal, hogy meghallotta a nevet: Raatus. Semmi... Ezért hát le is tett róla, hogy árulásért, csalásért, hazugságért, apja halálba kergetéséért bosszút álljon. Semmi értelme nem volt, mert továbbra is a barátjának tartotta...
Vágyak/Álmok: Elérni képessége határait, megvédeni barátait, elnyerni a Mágia Oszlopa címet. Apját újra látni, legalább szellemként, mesélni neki, majd elbúcsúzni. Felvirágoztatni saját birtokait, anyját és megmaradt családját boldoggá tenni.
Félelmek: A halál... Volt szerencséje megtapasztalni, és a legkevésbé se kívánkozik vissza. Ennek ellenére nem fél pengeélen táncolni, ha barátai vannak veszélyben. Tart az önmagában lapuló mélységes sötétségtől is, bár ezt még szemtől szembe senki nem tapasztalta. De az elméje mélyén mindig suttog, és Frey felismeri a veszélyt... (Nem, nem skizo XD)

Bár Freyben benne van a lehetőség, hogy kora legnagyobb varázslója legyen, erejének legnagyobb része még mindig szunnyad. Bár olykor a felszínre tör ez-az, de az is többnyire csak az egymás között versengő istenek műve, nem a veleszületett potenciál. Viszont meglévő erejét kihasználni fél...

Kép: [link]
Zene: Skillet - Never surrender
Jelmondat: "A jövendőt senki, még egy mágus se tudhatja; az emberek döntéseit ugyanis még mi se látjuk előre."
Egyéb link: Részletekbe merülve -->