Nina úgy döntött, hogy jobban meg szeretné ismerni népét. Megkérdezte apját, kimehet-e csavarogni, de a válasz természetesen nem volt. Ezek után egy szolgáló ruhájába öltözött át, és a cselédeknek kialakított lépcsősort használva a városba ment, csak azért is alapon.

A piactéren egy ismerős szőke fejet pillantott meg, aki épp egy kisfiúval beszélgetett. Közelebb érve felismerte Fitzet. Persze a fiú is felismerte a trónörököst, már sokkal korábban, de nem akart gyávának tűnni, hogy az első alkalommal elmenekül, amikor az időpont nem ideális.

Mézes-mázos hangon válaszolt Nina minden egyes kérdésére, de persze csak annyit mondott, amennyi elég volt a lánynak (talán néha kevesebbet?), a válaszok igazságtartalmáról ne is nagyon beszéljünk... Miután pedig Nina elmesélte miért is hagyta ott szobáját, Fitz elindult remélve, hogy majd a lány követi. Ez azonban nem így történt. Kénytelen volt kézen fogva vezetni. Nem mintha Nina ezt bánta volna…

A lány ugyanis a népét akarta kicsit megismerni, és Fitz rövid gondolkozás után bele is ment, de a "bemutatást" ő kicsit másképp gondolta. Céltudatosan akarta körbevezetni Ninát, nem pedig csak kóvályogni a városban. Amúgy is, társa pont a dokkok felé indult el, ahova egy hercegnőnek, de igazából úgy senkinek nem érdemes egyedül mennie...

Betértek hát egy kocsmába. A csapos láthatóan jóban volt a fiúval, szinte régi ismerősként üdvözölte. Unalmasabb szabad óráiban Fitz sokat járt oda. A kocsmának volt egy másik része is, amiről kevesen tudtak. A fiú volt az egyik olyan bizalmas, aki tudott az emeletre vezető lépcső alatti rejtett ajtóról. Itt, az eldugott bejárat mögött ugyanis egy nyugodt és kellemes hangulatú éttermi rész volt.

Fitz is valójában ezúttal csak ennyit akart, egy ebéd, aztán, vagy közben Ninával beszélget egy kicsit. Kíváncsi volt pár dologra... Noss számításai nem jöttek be. Hát igen, látszik, hogy akkor még nem ismerte a lányt. Nina kíváncsi természeténél fogva mindenre rákérdezett, ami csak az eszébe jutott.

Fitz próbálta elterelni a beszélgetés témáját, de ezt a lány nem vette tudomásul. Inkább úgy vette, hogy a fiú ellenséges vele, amit ugyebár nem díjazott, így próbált elmenekülni a fiú társaságától. Ő azonban átlátott rajta, így utána eredt. Kapott volna a fejére, hogy amellett, hogy két napra eltűnik a várból, még azt is hagyja, hogy az örökösnek baja essen.

Ám pont, mikor Ninának is megtanította volna, hogy hol a helye a kölyök jelenlétében betoppant London. A kis sikátort, ahova Nina a hátsó ajtón keresztül kijutott, és ahol Fitz már alig bírt magával, teljesen besötétítette London árnyéka, ahogy elállta a fény egyetlen útját befelé. A lány egyetlen egyszer látta igazán rémültnek az orgyilkost, most. Fitz holtsápadtan, szinte remegve lépett le, elvégezni feladatát, amit nagyon úgy tűnik, hogy már húzott egy ideje...

~ Aqene