Téli nap volt. Hó takarta be az egész tájat. Már lement a nap, de még aránylag világos volt az ég alja.
Egy ifjú suhanc, átlagos ruhában, meg egy kötéllel a hátán fütyörészve sétálgatott a kertben, majd mikor úgy gondolta, hogy senki se figyel, egy csomót kötött a kötél végére, és felhajította a várfal mentén. A hevenyészett hurok megakadt és biztosan tartott. A fiú elkezdett fölfelé mászni, de pechjére az egyik ablakot nem csukták be rendesen. Mikor a szárnyak közepére lép, kinyílnak, ő meg épphogy fél kézzel, de meg tudja tartani magát. Ostobán bámult befelé.

A szoba belső párkányán egy lány ült. Ölében egy könyvet szorongatott, de látszólag untatta témája, ezért is nézett ki az ablakon. Lustán pislogott az idegen alakra, s mikor tudatosult benne, hogy neki nem kellene ott lennie, érdeklődve kereste tekintetét.
-Umm... Üdvözletem! Gondolom nem illik nemes hölgyeknek a szobájába kéredzkedni, deee... kissé huzatos itt a levegő! – Nagyra nyílt könyörgő szemekkel nézett, miközben drámaian csúszott le a kötélen, kissé túldramatizálva a helyzetet. Sürgősen visszafog, feljebb húzza magát, de továbbra is kínosan pillant befelé a "biztonságba".
A lány haját füle mögé tűrve lassan felállt, és beadva derekát teljesen kinyitotta az ablakot.
– Gyere be – ezzel arrébb lépett, hogy be tudjon mászni a furcsa szerzet.

A fiatal kölyök kis lendületvétel után beugrott a tágas szobába. Megakadt a függönyben, és majdnem orra is bukott, de még időben felegyenesedett hozzá, hogy ne égjen le az első lehetséges alkalommal.
– Micsoda kis lakosztály... – motyogta, ahogy körbenézett, és leporolta ruhájáról a nem létező port. Megpróbálta berángatni a kötelet, de mivel nem jár sikerrel, az ismeretlen lány felé fordult.
– Nosss... őőő... hölgyem, mi a neve? – kérdezte szemtelen stílussal, és közelebb lépett. Valamit matatott a háta mögött, de utána karba tette a kezét és türelmesen várt.
A megszólított egy lépést hátrált az ismeretlentől, majd megszólalt.
– Inkább válaszolj te. Ki vagy? És miért lógtál azon a kötélen? Te is valami bandita lennél? – méregette megvetően.
– Fitz vagyok. Nem értem mért néz mindenki banditának. Tisztességes munkám van a királynál, ebben a mocskos várban, és mégse becsül senki. Na ezt tedd össze, cicus! – eleinte felháborodottan beszélt, de hangja egyre inkább nyugodt, játszadozó színt öltött.
Csak azért is közelebb lépett, követte a lányt, aztán némi hatásszünet után tovább állt az ajtó felé. A kilincsre tette a kezét, de visszafordult.
– Noss, távozhatok kisasszony? Bár illemet valószínűleg nem tanult... vagy nem szereti... nem az én dolgom... de a nevét nem tudtam meg... – csalódottan nézett, aztán kék szemeit megbánóan sütötte le.
– Nina – a lány kerülte tekintetét. Arcán halovány pír jelent meg.

Üdv az oldalon!

Ezzel a pár bekezdéssel indult jelentéktelen történetünk jelentéktelen főhőseinek első jelentéktelen kis találkozása. Ha kíváncsi vagy a karakterekre, szerepjátékunk menetére, bátran nézz körül az oldalon! Bár nem minden részletet fogsz itt megtalálni, igyekszük idővel utolérni magunkat. Kellemes szórakozást!